Sister sin

SONY DSCNovember 17-én Lordi koncertre indultam el, és belefutottam egy female metál zenekarba, akiknek méltó helye van magazinunkban! A folytatásból kiderül, miképpen történt a találkozás. Rendhagyó, beszámolóval egybekötött ajánlásunk következik!
Nos, öcsém már szólt róla korábban, hogy a Lordi egyik előzenekara „valami női énekeses csapat” lesz. Valami Sister Sin. Oké, mondtam, megnézem. Bevallom őszintén, akkor csak a myspace-lapjukra mentem rá gyorsan, de amikor megláttam a képüket, rajta az énekesnővel, s az ő tetovált karjaival, megfeledkeztem a „Ne ítélj könyvet a borítójáról” mondásról, s bele sem hallgattam a zenéjükbe, csak bezártam a lapot, és közöltem, hogy nem az én stílusom ez a banda.

Elérkezett a november 17-i nap, öcsém és én éppen beléptünk a PeCsa belsejébe, amikor a koncertterem felől zúzós zenét, érdes énekhangot hallottunk. Én férfihangnak ítéltem, aztán pedig koppant az állam, amikor belestünk, és megláttam a színpadon tomboló hölgyeményt. Na ők voltak a Sister Sin. Tétován bevonultunk a gyülekező tömegbe, nem tudván, mi vár ránk. Az első, ami eszembe jutott – s öcsémmel nagy egyetértésben meg is állapítottuk egymás között -, hogy az énekesnő nem komplett. De határozottan jó értelemben! Csak annyit láttunk, hogy fel-alá cikázik a színpadon, sajátos mozgással és heves headbangeléssel adja át magát a zenének, utóbbi bizony olyannyira heves volt, hogy már azt vártam, mikor repül a feje a közönség soraiba. 🙂 Ráadásul amikor a gitáros lenyomott egy szólót, a leányzó letérdelt elé és úgy tombolt rá.
A kezdeti tartózkodás után azt vettem észre, hogy tetszik, amit csinálnak! Nagyon jól szólt mind a zene, mind az énekesnő hangja, és nagyszerűen behangolták a közönséget a későbbi Lordi-showra. Egyre inkább feldobódtam, ahogy hallgattam őket, sőt, a végén már én is ráztam a hajamat rendesen!

Itt most félbeszakítom kicsit az élménybeszámolót, következzenek a tények:

A Sister Sin 2003-ban alakult, és Svédországból származnak. Zenéjüket heavy metálként, illetve „old school metálként” jellemzik. Miután különféle kisebb kiadónál is próbálkoztak (s még a megalakulásuk első évében elkészítették első lemezüket), 2008-ban kiadták második albumukat a Victory Records-on keresztül. Ez az album vezetett igazán sikerekhez. Eddig olyan zenekarokkal turnézhattak együtt, mint a Motörhead, Otep, Ill Nino, vagy az Arch Enemy. 2010-ben megjelent harmadik nagylemezük „True Sound of the Underground” címmel.

Tagok:

Liv Jagrell – ének
Jimmy Hiltula – gitár
Benton Wiberg – basszusgitár
Dave Sundberg – dob

Miután a Lordi koncert véget ért, és kivonultunk a koncertteremből, észrevettük, hogy a másik előzenekar, a The Dogma éppen dedikálást tart. Nosza, odarohantunk, hiszen ők is jó show-t nyomtak, kellett velük közös fénykép, illetve autogram 🙂 Miután ez megtörtént, csak akkor tűnt fel, hogy van mellettük egy Sister Sin feliratú pult is, mögötte pedig szerény mosollyal ácsorog egy leányzó. Kérdőjel-arccal fordultam öcsémhez: „Ő nem a Sister Sin-es csaj?” Öcsém megerősített, hogy de. Hát mit mondjak, miután a színpadon egy tomboló amazonként láttam, nem csoda, hogy nem ismertem meg egyszerű fekete kabátban és visszafogott mosollyal nézelődve. Mindenesetre megszólítottam, ő pedig látszólag nagyon ráörült arra, hogy végre valaki észreveszi őt, mert az emberek többsége simán elsétált mellette, valószínűleg a fent említett okok miatt. Volt szerencsénk közös fényképet készíteni vele, és a füzetünket is aláírta, méghozzá arany filctollal! 🙂

Íme a közös képeink:

sister sinközös

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

sistersinközös2

 

2010. nov. 19.