Eltűnt énekesnők nyomában – Amparo García Iglesias

amparoMost induló cikksorozatunkban olyan, főként feloszlott zenekarok egykori énekesnőivel foglalkozunk, akik azóta eltűntek a nyilvánosság elől, és nem hallunk róluk semmit.
Mi lehet velük, mivel foglalkoznak, énekelnek-e máshol? Ezekre a kérdésekre keresünk választ.
A sorozat első része Amparo García Iglesiasról szól, akivel egy viszonylag rövid életű spanyol zenekarban, a Sonata Nocturnában találkozhattunk. Volt szerencsénk e-mailben feltenni neki kérdéseinket, a következőkben tehát ő maga mesél nekünk magáról, a Sonata Nocturnás periódusról és jelenlegi életéről.

Ladies in Rock magazin: Mikor kezdtél el énekelni, és hogyan alakult a karriered?

Amparo García: Azt hiszem, nem volt konkrét pillanata annak, hogy mikor kezdtem el énekelni, ez egy olyan dolog, ami mindig jelen volt az életemben és a családom életében, de sosem szakmailag. Gyerekkorom óta kórusokban voltam tag, és időnként vettem énekórákat is, de a zenével való kapcsolatom „hivatalosan” a Sonata Nocturnával kezdődött.
 
Ladies in Rock: Mesélnél nekünk a Sonata Nocturnáról? Hogyan lettél a zenekar frontembere?

Amparo: A Sonata Nocturna három barát által született meg, akik szórakozni akartak, és élvezni, hogy olyan zenét szereznek és játszanak, amit szeretnek. 1998-ban a csapat énekesnőt keresett, én éppen negyedéves hallgató voltam a főiskolán, ott találkoztam Miguel Mesas gitárossal, aki ugyanazon a karon tanult, mint én. Elmentem a meghallgatásra, és akkor lettem a csapat tagja, újonnan érkezőként. Fokozatosan kezdtük el megformálni az első dalt, majd jött a demórögzítés ötlete és lehetősége. Végül leforgattuk a „The Darkest Winter” videoklipjét, ez lett végül az EP címe is.

Ladies in Rock: Mi volt az oka a zenekar feloszlásának?

Amparo: Valójában sok dolog összessége okozta, de mindenekelőtt a zenekar tagjainak szakmai és személyes helyzete. Döntenünk kellett a jövőnkről, hogy merre tovább. Végül megállapodtunk az együttes feloszlatásában, és inkább az egyéb irányú szakmai karrierünket fejlesztettük tovább.

Ladies in Rock: Tudtad, hogy még mindig sikeresek vagytok, különösen a „The Darkest Winter” című számmal és annak klipjével? Az emberek azt mondják, szégyen, hogy feloszlottatok. Mit gondolsz erről, számítottál ilyen visszajelzésekre?

Amparo: Számomra hatalmas meglepetés volt észlelni a hatást, amit az EP és a „The Darkest Winter” video kiváltott és még mindig kivált. Nagyon nagyra értékelem.

Ladies in Rock: Hiányzik a Sonata Nocturna, a velük töltött időszak?

Amparo: Ami hiányzik, a próbák, az éneklés a barátaimmal, az új témák tervezése velük… de szerencsére Granadában élek, közel hozzájuk, és sok időt töltünk együtt.

Ladies in Rock: Jelenleg énekelsz valahol? Új zenekar, projekt?

Amparo: Tagja vagyok az „Ars XXI” kamarakórusnak, amit egy jó barátom, Ángel Moreno Martín vezet, emellett újra veszek énekleckéket José Francisco Comino Crespótól. Néhány rövidfilm zenéjében is közre szoktam működni.

Általános információk

Születési idő:  1977. október 7.

Horoszkóp: Mérleg

Hajszín: szőke, barna és egy kis vörös keveréke

Szemszín: kékeszöld

Testvérek: Nincsenek, egyke vagyok

Hobbi: Művészetek általánosan, úszás a tengerben, hazautazni a szülővárosomba, Asturiasba, időtöltés a barátaimmal

Kedvenc étel: Szeretem a tengeri ételeket, szeretem a jó spanyol sonkát, és megőrülök a cseresznyéért

Ital: Nagy támogatója vagyok a víznek (hahahaha), de időnként szeretek meginni egy pohár bort, és természetesen a jó asztúriai almabort.

Szín: Minden hideg tónus, főleg a lila és a kékeszöld

Állat: A fekete párduc, azt hiszem, ő a legszebb állat a világon, de minden macskafélét kedvelek. Szeretnék egy fekete macskát ;D

Könyv: Nincs kedvenc könyvem, sok cím és szerző van, amit valamilyen okból szeretek, bizonyos körülmények között, ilyen például a „Papillon” Henri Charriere-ről, „A rózsa neve” Umberto Eco-tól, Gustave Flaubert: „Bovaryné”;Edgar Allan Poe összes műve, különösen „az Áruló szív”, Howard Phillips Lovecraft művei, kiemelve „A Necronomicon története”, The Silmarillion, A Gyűrűk Ura, A Hobbit, Húrin Gyermekei Tolkientől…

Film: Ugyanúgy, mint a könyveknél… nem tudtam egyet választani, szeretem a Hitchcock filmeket, Billy Wildert, Ernst Lubitsch-t… filmcímekből pedig „Conan”, „Amélie csodálatos élete”, „Szárnyas fejvadász”, vagy a Gyűrűk Ura-trilógia, többek között. Talán, ha egynél kellene maradnom, akkor Coppola Draculája.

Zenekar, énekes: Sok klasszikus rockbandát szeretek hallgatni, olyanokat, mint például Queen, Scorpions, Kiss, Black Sabbath, Aerosmith, Slayer, Dio… És olyan zenekarokat is, mint Stratovarius, Helloween, Lacrymosa, Nightwish, Apocalyptica, Symhony X, Dream Theater vagy Epica. Szintén alapvető kedvenceim a következő nagyszerű hölgyek: Annie Lennox, Loreena McKennitt, Mariza, Dulce Pontes, Ella Fitzgerald, Cecilia Bartoli, Renata Tebaldi, Teresa Berganza …

Ország: Ki tud választani országot? Én úgy hiszem, hogy a világ minden pontja nyújt igazi csodákat a tájakkal, az emberekkel és a kultúrákkal.

Van valamilyen példaképed? Freddy Mercury, azt hiszem, nem kell megmagyaráznom.

Melyik volt életed legszebb napja? Szerencsére nyugodt és boldog életem van, tele jó dologgal és nagyszerű pillanatokkal, az egyik legjelentősebb az elmúlt években, hogy megkaptam a PhD fokozatot a Granadai Egyetemen.

2011. március 9.