Metalfest beszámoló 2010

májusVéget ért a három napos Metalfest Open Air, amit Csillebércen rendeztek meg. Boldog vagyok, hogy eljuthattam rá, és ódákat tudnék zengedezni róla, de most inkább csak azokra az eseményekre térek ki, amelyek a fesztiválon fellépő Metal Lady-ket érintették.

Leaves’ Eyes

Ők voltak az elsők, akiket vasárnap (délután kettőkor) megnéztem. Épp a koncert kezdetére érkeztem be, nagyon siettem, hogy ne maradjak le róluk. Miután megtörtént a hangolás, a zenekar tagjai minden felhajtást nélkülözve vonultak be a színpadra, aminek hatására hatalmas ováció fogadta őket. Ez nagy mosollyal nyugtázták, majd azon nyomban bele is kezdtek a koncertbe. Azt bántam kicsit, hogy szinte végig csak az új albumról játszottak dalokat (várható volt), ami nekem annyira nem tetszik, mint az elődjei. A régi nóták közül – ha jól emlékszem – csak az Elegy csendült fel. Liv Kristine igyekezett kihozni magából a maximumot, bár sajnos a zenei aláfestés és az erős gitárriffek gyakran elnyomták a hangját. Az énekesnő mellett Alexander Krull is lelkesen tevékenykedett.

Ezzel kapcsolatban eszembe jut, amikor előző nap nevetve ecseteltem az öcsémnek: eddig minden zenekar fellépésén kötőszóként hangzott el a „fucking” szócska, vajon a Leaves’ Eyes esetén hogy jönne ki ez a törékeny és nőies Liv szájából? Megfeledkeztem ugyanis Alexander jelenlétéről, s természetesen vasárnap Liv Kristine helyett ő biztosította ezt a gyakori szavajárást 🙂metalfest1

Negyven percet zenéltek, utána pedig meghajlással köszöntek el az ujjongó-csápoló közönségtől.

A koncert után nyugodt szívvel kivonultam, mivel tudtam, hogy a Leaves’ Eyes majd négykor dedikál, addig pedig van időm. Igen ám, csakhogy váratlanul az egyik szervező kiment a színpadra és bemondta a mikrofonba, hogy az eredetileg öt órakor fellépő Arkona helyet cserélt a Varg zenekarral, és most, vagyis három órakor lép színpadra, mert közbejött nekik valami. Hát ez nagyszerű, gondoltam idegesen, mert az Arkonával is nagyon szerettem volna közös fényképet, és ez jelen állásban azt jelentette, hogy ha a koncertjük után megvárom őket, akkor valószínűleg lemaradok a Leaves’ Eyes dedikálásáról. Ettől a gondolattól fűtve gyorsan odarobogtam a backstage bejáratához, és néhány elhivatott rajongóval együtt vártam, hátha Livék kijönnek. Maga Liv Kristine meg is jelent a színpad mögül kilépve. Természetesen nem mehettünk oda, mert biztonsági őrök vigyázták a területet, de azonnal odakiabáltunk neki. Ránk mosolygott, és integetett. Kértük, hogy jöjjön oda hozzánk. Erre Liv kicsit felhúzta a hosszú szoknyáját, és mutatta felénk a tűsarkú cipőjét. Közvetlenül előtte ugyanis hatalmas sártenger borította a területet az esőzések miatt. Azért mi kitartóan könyörögtünk, ő meg tehetetlenül mutatott a cipőjére, amelyben nem tud átvágni a sárrétegen. (nagyon édes volt, ahogy ezt előadta :)) Végül odaküldött hozzánk egy bennfentes emberkét, aki közölte velünk, hogy „a zenekar sajnos most nem tud hozzánk kijönni, de négy órakor dedikálnak”. Rendben, ezt eddig is tudtuk. Nem volt mit tenni, visszamentem a sátorba a színpadhoz, és reméltem, hogy az Arkona-koncert és a Leaves’ Eyes dedikálás közötti húsz percben lesz időm mindent elrendezni.

Arkona

Tehát, mint fent említettem, az Arkonát az utolsó pillanatban átették öt óráról három órára. Hálát adtam az égnek, hogy pont a sátor előtt álltam, amikor a szervező erről tájékoztatta az embereket, s így nem maradtam el az általam egyik legjobban várt csapatról.

metalfest4Elkezdődött a hangolás, aztán szép sorban bevonultak a zenészek – Masha énekesnőt kivéve, aki az első szám kezdetekor szabályosan berobbant a színpadra. Hihetetlen jelenség az a nő, stílusához illően népi viseletben feszített, haja pedig csak úgy lobogott headbangelés közben. Szöges ellentéte az előtte fellépő Liv Kristine-nek, aki magas, éteri hangon földöntúli dallamokkal kápráztat el. Vele szemben Masha igazi hörgős nótával indított, elsöprő sikert aratva a közönség köreiben. A második számban már nemcsak hörgött, hanem énekelt is, amit szerény véleményem szerint szintén nagyon jól csinál. Felcsendült a Goi, Rode, Goi! című szám is, ami a legújabb lemezük címadó dala, s egyben videoklip is készült hozzá. Ebből kifolyólag a közönség hangosan énekelte a frontemberrel a refrént. Közvetlenül mellettem olyan rajongók is tomboltak, akik tanultak/tanulnak oroszul – nem derült ki, hogy kifejezetten az Arkona miatt sajátították-e el ezt a nyelvet, vagy egyébként is így alakult – és az összes dal szövegét kívülről fújták. Nos, én nem voltam ennyire ász, ezért inkább headbangeléssel fejeztem ki tetszésemet. 🙂

Masha nem beszélt sokat a számok között, de azt hiszem, ez nem is hiányzott oda. Nagyszerű hangulatot csinált, egyértelműen köré épül az egész zenekar, látszik, hogy az egész projektnek ő a megszülője. Sajnáltam azokat, akik esetleg nem hallották a koncertcserét, és lemaradtak erről a fergeteges buliról.

Miután vége lett a koncertnek, azonnal kirohantunk páran a backstage-hez, hátha sikerül elcsípnünk a zenekart egy közös képre. Az ott álló biztonsági őr azonban azt mondta, ne reménykedjünk, mert valamilyen reptéri sztrájk miatt nagyon kell sietniük, hogy elérjenek egy gépet, emiatt kellett a koncertjüket is előrehozniuk. Elszomorodtunk, de azért még nem adtuk fel, ott maradtunk. Láttuk kijönni Mashát, és kiabáltunk neki, ő pedig odaintett nekünk, de sajnos nem jött oda hozzánk. Gyorsan bepakolták a cuccaikat a kocsiba, és beszálltak. Úgy döntöttünk, hogy ha már így el kell rohanniuk a repülő miatt, legalább búcsúztassuk őket el, ezért amikor kigördült az autó, kántálni kezdtük: „Arkona! Arkona!” Ők pedig dudáltak nekünk és integettek. Nagyon rendesek voltak 🙂 Remélem, majd legközelebb sikerül velük közös fotót készíteni!
metalfest5
Ezután odamentem a dedikálás helyszínére, ahol már tekintélyes tömeg gyülekezett. Pár perccel négy óra után Livék meg is jelentek a helyszínen, és máris hatalmas ovációval fogadták őket. Jó sokáig ott voltak, mert miután mindenkinek adtak autogramot, még fotózkodni is ott maradtak velünk. Nagyon aranyosak és szimpatikusak voltak, Liv végig mosolygott, és nagyon közvetlenül viselkedett a rajongókkal.

2010. július 25.