Baumann Eszter Anna

f56a319d1008950fa7901f626422775e--annaEzúttal a magyar Ann My Guard zenekar bájos és határozott frontasszonyával, Annával ismerkedünk meg, aki volt olyan kedves, és válaszolt a kérdéseinkre. Interjúba ágyazott biográfia-cikk következik, amelyben a fiatalkoráról, zenei fejlődéséről, stílusáról és egyéb érdekességekről mesélt nekünk. Ezúton is köszönjük a közreműködését!

– Emlékszem, hogy annak idején a 2010-es X-faktor dalszerző versenyében kaptam fel rád a fejemet 🙂 Szóval kezdésként szeretnék gratulálni az azóta elért eredményekért, és örömömet kifejezni, hogy ilyen szépen ível felfelé a pályátok!

Nagyon köszönöm a kedves szavakat! Valóban, fura visszaemlékezni, hogy régen egy ilyen tehetségkutató verseny lehetőséget adott a hozzánk hasonló, akkor még kezdő zenekarok bemutatkozására, de örülök, hogy pár ember azóta kíséri a pályánkat! Valóban, rengeteg minden történt az Ann my Guarddal 2010 óta, és kemény munka eredménye az, ahol most tartunk. Habár én úgy érzem, hogy az utóbbi két évben kezdődtek el a dolgok igazán, mivel zeneileg és emberileg is beértünk, ami pedig a legfontosabb.

– Mit lehet tudni a múltbéli Annáról? Honnan származol, milyen tanulmányokat folytattál?

Békéscsabán születtem és imádtam ott élni. Egy nyelvtagozatos gimnázium mellett esti tagozaton elvégeztem a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolát klasszikus fuvola szakon, úgyhogy 17 éves koromig komolyzenei pályára készültem. Ám amikor apukámtól megkaptam az első basszusgitáromat és beléptem egy nu metal zenekarba, fenekestül felfordult az életem. Onnantól kezdve eldőlt, hogy a rockzene lesz az én utam.

– Mikor kezdtél el énekelni, zenélni? Volt olyan pillanat, amikor tudatosan döntöttél arról, hogy ezzel szeretnél foglalkozni?

Zenélni már egészen 6 éves koromtól elkezdtem: először hegedűn, utána furulyán, fuvolán, zongorán, végül basszusgitáron tanultam, illetve végig valamilyen kórusban énekeltem. Az első fuvolaetűdömet 11 évesen írtam meg, az első dalomat pedig 13 éves korom körül. Ahogy említettem, napi több óra gyakorlás, komolyzenei versenyeken való szereplés tette ki az életem nagy részét, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtem három tüneményes zenésszel, akikkel egy Counter-feit nevű nu metal zenekarban zenéltem együtt. Óriási bulikat csaptunk Békéscsabán, bennem pedig egyre jobban ért egy olyan késztetés, hogy a fejemben kavargó dallamokat egy demócédére rögzítsem. 2007 februárjában végül felvettem pár számot, amit egy profi stúdiófelvétel követett még az év júniusában, a 18. születésnapom előtt. Így született meg az Ann my Guard: a dobok kivételével az összes hangszeren én játszottam a lemezen. Azóta pedig folyamatosan dalokat írok és az életem az Ann my Guard körül forog.

– A családod hogy viszonyult ehhez? Támogatták az álmaidat?

Talán egy kicsit megnyugodtak, hogy nem komolyzenésznek megyek, hiszen irtó nehéz klasszikus fuvolistaként megélni itthon. A rockzenélést apukám maximálisan támogatta: ő mutatta meg nekem a Black Sabbath kazettáit, együtt hallgattunk Dream Theatert a kocsiban, illetve mindkét basszusgitáromat ő vette meg nekem. Apa is egy rendkívül tehetséges gitáros volt, egy zeneszerető, bohém lélek. Sajnos ma már nincs közöttünk, de a koncertjeimen mindig érzem, hogy ott áll mellettem.

11054496_10153320339282932_8237700338413193258_n– Mindig angol nyelven írtad a dalszövegeidet?

Őszintén? Igen. Már kiskoromtól kezdve angolul írok, valahogy ebben a stílusban ezt érzem magaménak. Angol és amerikai irodalmat hallgattam az egyetemen, úgyhogy innen is rengeteg impulzus ért, nem a „mert külföldön is be akarok futni” indíttatásból írok kizárólag angolul. Emellett a magyar nyelvbe őszintén szerelmes vagyok, és nem tartom kizártnak, hogy egyszer szülessenek magyar nyelvű szövegek is. De ha alkotásról van szó, sohasem erőltetem a dolgokat.

– Ahogy olvastam más interjúidat és cikkeket rólad, megállapítottam, hogy már nagyon fiatalon megvoltak a határozott elképzeléseid és a saját műfajod. Kik voltak rád leginkább hatással zeneileg, miképpen alakult ki a magad stílusa?

Talán azért alakult ki ennyire hamar a saját stílusom, mert a komolyzenétől kezdve a black metalig mindent óriási élvezettel hallgatok. Ily módon pedig rengeteg stílust próbálok vegyíteni a zenémbe, ami ugyan különlegessé teszi az Ann my Guardot, viszont a nagyobb kiadók többnyire nem csípik a bekategorizálatlan műfajokat. Na de ez már más téma, én örökre hű maradok az elképzeléseimhez, hiszen csak így maradhatok hiteles… Pár átvezetőmben Debussy és Bartók hatását lehet érezni, vannak HIM-es, melodikus „skandinávos” főtémák, de persze mindenki az Evanescence-t hozza fel, amit gondolom csak azért, mert nem hörgök, mégis női frontos metálzenekarról van szó. Az előbb említett neveken kívül a 90-es évek grunge és alternatív rockelőadói, Melissa Auf der Maur, Björk, a Dimmu Borgir, a The Gathering, vagy a The Birthday Massacre hatásait emelném ki. A két zenekar, akik a legeslegnagyobb hatással voltak rám a Korn, illetve a (korai) Nightwish.
– Az első demókat még Békéscsabán rögzítetted, de már Budapesten csatlakoztak hozzád az első zenészek. Hogy kerültél Budapestre? Egyébként is terveztél ideköltözni, vagy leginkább a zenekarozás végett történt?

Egyszerű a történet: az egyetem miatt költöztem fel Budapestre, így itt is találtam meg még anno Vadász Joci dobosunkat, illetve Borbás Bence gitárosunkat, békéscsabai barátom, Almási Attila mellé. Ez volt az Ann my Guard őskorszaka.

– Mennyire könnyű vagy nehéz megfelelő zenészeket találni úgy, hogy neked már megvannak a konkrét elképzeléseid a dalokkal kapcsolatban?

Szerintem ha egy zenekarvezető még az elején lefekteti az alapokat, akkor nincs baj. Nálunk nem is kérdés, hogy az első demókat én küldöm körbe a srácok között. Viszont a dal végleges formáját, a húzósabb gitárriffeket na és persze a dobokat együtt rakjuk össze. Nagyon szerencsésnek érzem magam, amiért ilyen tehetséges fiúkkal zenélhetek együtt, mint a mostani csapat. Mondhatni minden tökéletesen működik közöttünk, örülök, hogy megbíznak bennem mind zeneileg, mind pedig emberileg.

– Jelenleg milyenek a zenétekkel kapcsolatos visszajelzések itthon illetve nemzetközileg?

A legutóbbi OURANIA című lemezünket egy német kiadó adja ki, így főleg külföldről érkeztek visszajelzések az albummal kapcsolatban. Nagyon megtisztelő volt, hogy egy magazin az idei év egyik legjobb lemezének titulálta az anyagot, illetve örömmel olvasom, hogy az újságírók többségének is leesett, hogy egy különleges témát érintek a szövegeimmel. Itthon pedig a legnagyobb elismerés nekem, hogy a koncertjeinkre egyre többen térnek vissza. Nekem csak ez számít, hogy a tisztelt hallgatóságnak valamit átadhatok a zenével. Sajnos az angol nyelv és a stílusunk miatt hamarosan elérhetjük azt a bizonyos korlátot itthon, amit már nem tudunk áttörni. Ha sikerül, akkor persze örülni fogok neki, de nekem épp elég jó koncerteket adni és személyesen beszélgetni az itthoni rajongóinkkal.

– Melyik volt az eddigi legjobb élményed a zenekarral?

Kétségkívül a turnék a legemlékezetesebbek, főleg az első angliai turnénk, ami rendkívül jól sikerült! Nem is tudtunk, hogy ennyi rajongónk van kint, sőt, az emberek is irtó tüneményesek!

– Volt valamilyen vicces vagy furcsa élményed koncertek közben?

Hmmm…a 10 év alatt akadtak bőven sztorik. Inkább azt említeném meg, hogy amikor Csehországban játszunk, mindig elered közben az eső. Már ötször koncerteztünk náluk, csak és kizárólag nyáron, és mindig elkezd esni! Tavaly, amikor Prágában játszottunk, az emberek, akik ismernek minket már esernyővel érkeztek a helyszínre. Gondolkodtam már azon, hogy ha nagy az aszály kint a cseheknél, szervezhetnének egy Ann my Guard koncertet és meg lenne oldva a problémájuk!

– Mit lehet tudni a magánéletedről? Mivel foglalkozol?

Szerencsésnek mondhatom magam, mivel másfél éve egy zenetévénél dolgozom, mint szerkesztő, ezen belül pedig a rockzenei sávot én felügyelem. Mindig öröm a hazai kiváló rockzenei palettából válogatnom klipeket, vagy épp segíteni egy kezdő zenekarnak bemutatkozni a képernyőn. Ezenkívül nemrég vágtam bele a saját kézműves termékeimet áruló online boltomba, a Holdkőbe.

– Milyen terveid vannak a közeljövőre?

Jelenleg épp az őszi turnénk utolsó simításait végzem. Nagyon készülünk az eindhoveni Female Metal Eventre, ahol egyedüli magyar zenekarként a kontinens legjobb női frontos zenekaraival léphetünk fel egy színpadon. Utána pedig ülök le és írom a következő album dalait, mindamellett persze, hogy igyekszem a kiadónkkal karöltve még jobban menedzselni a produkciót külföldön.

Ann_my_Guard-klip-01-2015-01

Végezetül néhány általános információ!

Születési hely és idő: Békéscsaba, 1989. június 18.

Lakhely: Budapest

Eredeti hajszín: Szőke

Szemszín: Kék

Testvérek: van egy húgom, Emese, aki egy rendkívül tehetséges illusztrátor.

Hobbi: kiskorom óta rengeteget olvasok természetgyógyászat, asztrológia, okkultizmus, vallástörténet, pszichológia és történelem témában, a csekély szabadidőmben ilyen könyveket bújok. Gyűjtöm az antik régiségeket, főleg a babákat, illetve imádok utazni és főzni.

Kedvencek

Étel: olasz, japán és indiai konyha, illetve anyukám és nagymamám magyaros főztje, minden mennyiségben!

Ital: gyógytea és vörösbor

Könyv: a kedvenceim Emily Dickinson és Oscar Wilde művei

Film: The Craft

Énekes/zenekar: Melissa Auf der Maur, Korn, Nightwish, Björk, Eths, Type O Negative, Marilyn Manson, HIM, Dimmu Borgir, The Gathering, The Birthday Massacre, Chelsea Wolfe, Babes in Toyland, Sonic Youth, Hole, Bikini Kill, Slipknot, kb az összes nu metal banda… Ja és Frank Sinatra és Dolly Parton 🙂

Szín: rózsaszín, fekete és a pasztell árnyalatok

Ann my Guard szám: Callisto és Circles

Ország: Kanada (Vancouverben él a családom másik fele)

Sport: snowboard

Van saját háziállatod?
Együtt élek egy gyönyörű szürke bundájú lánycicával, Artemisszel, illetve Békéscsabán van még két cicánk és két kutyusunk

Példaképek: a világirodalom és zenetörténet kiemelkedő női alakjai, illetve Oscar Wilde.

Melyik volt életed legszebb napja?

Húha, szerencsére nagyon sok boldog pillanatban volt már részem. De talán a stúdióban töltött napjaimon érzem csak igazán, hogy minden sejtemmel és gondolatommal a jelenben vagyok, élek, és nyomot hagyok magam mögött az univerzumban 🙂