Infy Snow

infyBiográfiasorozatunk következő része egy bájos fiatal énekesnőről, Infyről Snowról szól.
Infy, eredeti nevén Adi Berman, Hollandiában született, de négyéves korában a családjával Izraelbe költözött, és a Yotvata nevű kibucban nőtt fel (A kibuc egy sajátos izraeli településforma, ahol a vagyon egy jelentős része közös). Már nagyon fiatalon érdeklődött a zene iránt, tinédzserré cseperedve pedig elkezdte írni a saját dalait.
Zene iránti szenvedélye ellenére félénk lány volt, és sokáig nem merte hallatni a hangját. Amikor tizenhárom éves korában először lépett fel egy helyi színházban, mindenkit meglepett, még a szüleit is, akik addig nem is tudták, hogy lányuk ilyen jól énekel, a többéves hallgatás után.
Debütáló albuma 2015-ben jelent meg A Mortal’s Tear címmel, ugyanebben az évben a Soul Torture zenekar frontembere lett.

A cikk folytatásában Infy mesél nekünk fiatalkoráról, zenei munkásságáról és magánéletéről. Ezúton is köszönjük neki az együttműködést!

– Mikor kezdtél el énekelni? Volt olyan pillanat, amikor tudatosan döntöttél arról, hogy ezzel szeretnél foglalkozni?
Azóta énekelek, amióta megtanultam beszélni, szóval mondhatni egész életemben énekeltem. Miután azonban elkezdtem dolgozni Omri Lahavval a debütáló albumomon, rájöttem, hogy ez számomra nem pusztán egy hobbi, hanem ezzel szeretnék foglalkozni komolyabb szinten.

– A családod hogy viszonyult ehhez? Támogatták az álmaidat?
A családom mindig szerette, ahogy énekelek, és támogatták mint hobbit, de amikor már az egész életemet e köré akartam építeni, aggódni kezdtek. Aggódtak, hogy nem leszek képes eltartani magam, és inkább a továbbtanulásra biztattak, amiről még azelőtt álmodoztam, hogy az éneket egy elfogadható lehetőségként fontolgattam volna. Szerencsére ma már látják, hogy jól kezelem a dolgaimat és boldogan élem az álmaimat, örülnek nekem.

– Mikor és hogyan szeretted meg a rock/metal műfaját?
Én egy nagyon elszigetelt és rendkívül kicsi helyen nőttem fel, úgy hívják, hogy Yotvata. Magányos farkas voltam ott, nem igazán voltak barátaim, a legtöbb időmet a szobámban töltöttem egyedül. Egészen tizenhárom éves koromig még csak nem is hallottam a metal szót zenével kapcsolatosan. A zenei tudásom nem nagyon mutatott túl azon, amit otthon vagy a kibucban hallottam, de amikor kis lázadóvá váltam, arra lettem figyelmes, hogy az apám által kedvelt rockdallamok felé húzok, és azokban a popszámokban, amiket a legjobban szerettem, szintén voltak torzított gitárok és figyelemre méltó dobtémák.
Aztán megismerkedtem a legjobb barátommal, Daniellel, aki ma már életem párja; ő mutatta meg nekem a keményebb hangzásokat, amikbe azonnal beleszerettem.

– Mikor és hogyan kezdtél bele a szólókarrieredbe?
Tinédzserként sok dalt írtam (a legtöbbje igazából rajta is van „A Mortal’s Tear” című albumomon!).
A számítógépes mikrofonom segítségével vettem fel őket, hogy ne felejtsem el a dallamokat, mert nem tudtam kottázni. Feltöltöttem néhányat egy művészek számára létrehozott virtuális platformra, és Omri Lahav, aki szintén fent volt ezen a felületen, megtalálta a zenémet, és tetszett neki, amit hallott.
Megpróbált segíteni nekem, hogy kidolgozzuk a Black Light című dalomat, de a szüleim aggódtak, hogy 2004-ben, tizenhárom évesek „idegenekkel érintkezem az interneten”, ezért felhagytunk a beszélgetéssel.
Nyolc évvel később újra felvettük a kapcsolatot, és meghívott a házi stúdiójába, hogy felvegyünk néhány dalt. Csodálatos volt az együttműködésünk, ekkor mondtam azt, hogy „Felveszünk egy teljes albumot!”. Ez volt a zenei karrierem kezdete.

– Hogy ismerkedtél meg a Soul Torture tagjaival és miképp váltál a frontemberükké?
Az első kiadott dalom, a Vanishing egy nagyon jó debütálás volt, és ismertté tett az izraeli metal színtéren. Taras, a Soul Torture alapítótagja felfigyelt rám, és felkért, hogy dolgozzak velük együtt. Elküldte „A Blessing in the Moor” című dalt, ami nagyon tetszett, és beleegyeztem, hogy feléneklem. Miután felvettük a számot, elkezdtünk dolgozni a videoklipen, és közben észrevettük, mennyire jól működünk együtt, és felismertük a lehetőséget. Közös vágyunkká vált, hogy csatlakozzak hozzájuk mint énekesnő, és így is történt.

InfySnow-0002– Milyenek a zenéddel/zenétekkel kapcsolatos visszajelzések hazátokban illetve nemzetközileg?
Érdekes, hogy nagyon megosztó reakciókat kapok magammal és a zenémmel kapcsolatban. A legtöbb rendkívül pozitív és szívmelengető, de van az embereknek egy kisebb százaléka, főként Izraelben, akik mindent megtesznek annak érdekében, hogy kiegyensúlyozzák a felém érkező visszajelzéseket azáltal, hogy mindent, ami velem kapcsolatos, aktívan leszólnak, utálkoznak.
Régen ezt magamra vettem, de ma már inkább amiatt aggódom, hogy ez abbamarad. A zene, amin mostanság dolgozom, annyira furcsa, hogy azt remélem, a művészetem még nagyobb hatást vált ki az emberekből – hiszen ez azt jelenti, hogy valami olyan újdonságot hoztam létre, ami megmozgatja a hallgatók érzelmeit.
Én magam majdnem harminc országba küldtem el az albumomat, de úgy néz ki, Izraelen kívül az Egyesült Államokban és Németországban a legsikeresebb.

– Melyik volt eddig a legjobb, zenéléssel kapcsolatos élményed?
Azt hiszem, A Mortal’s Tear lemezbemutató koncertem volt egy nagyszerű mérföldkő! Ez volt az első produkcióm és az első Infy koncertem, nem tudtam, hogy az öröm vagy a kétségbeesés könnyeivel végződik-e, de bizonyára valamelyiknek lennie kellett a kettő közül. Nagyon izgatott voltam, és a zenekarokkal való próbák még mindig idegennek tűntek számomra, ez elég idegessé tett, emlékszem, nehéz idők voltak. De a koncert teltházas volt, a helyiség megtelt, és az energiák magasra törtek. Senki sem tudta, mire számítson, de az esemény nagy sikert aratott.

– Volt valamilyen vicces vagy furcsa élményed koncertek közben?
Megtanultam, hogy ne lépjek fel magassarkúban – elkezdtem headbangelni, és szó szerint beestem a tömegbe! Szerencsére visszatoltak, hah.
A téli Mindfuck koncertemen arra gondoltam, megpróbálok kapcsolatot teremteni a közönségemmel és beszélgetni velük, elkezdtem tehát viccet mesélni, amikor valaki bekiabált a tömegből, hogy inkább énekeljek. Pánikba estem, így elfelejtettem eljutni a csattanóig, ezáltal úgy nézhettem ki, mint aki néhány percen keresztül furcsa dolgokról beszél értelmetlenül. Erre csak azután döbbentem rá, hogy véget ért a fellépés.

– Mit lehet tudni a magánéletedről? Mivel foglalkozol, mit tanulsz/tanultál?
Ahogy említettem, nem mentem egyetemre. Egy video produkciós céget vezetek a párommal.

– Milyen terveid vannak a közeljövőre?
Ó, sok-sok zene!
Elkezdtem dolgozni egy Adi Almagor nevű producerrel új zenén, ami messze a legőrültebb, amit eddig csináltam. Progresszív fúziók törzsi és sámáni dallamokkal, különféle műfaj hatásai a klasszikustól az elektronikusig, rock és metal, populáris elemek, R&B és még egy kevés rap is!

Szeptemberben Los Angelesbe utazom, ahol találkozom Omri Lahavval, hogy befejezzünk néhány csodálatos dalt, amiken még akkor kezdtünk el dolgozni, amikor Izraelben élt.
Tehát a terv: sok új dal, mindegyik videoklippel megjelentetve, és megnézzük, milyen gyorsan tudunk dolgozni – azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy az új album 2018-ban megjelenik.
És természetesen a Soul Torture is megkezdte az új lemez munkálatait, szóval még egy album várható 2018-ban! Juhú!

f636cc_82b5b1e559ab4c83aa639dc216b30c32
Általános információk

Születési hely és idő: 1991.02.20., Amszterdam, Hollandia

Lakhely: Amszterdamban születtem, Izraelben, a Yotvata nevű kibucban nőttem fel

Eredeti hajszín: Szőke

Szemszín: A pupillám körül egy sárga folt, a többi pedig változóan kék/zöld/szürke

Testvérek: Van egy húgom, aki hét évvel fiatalabb nálam

Hobbi: Szeretek táncolni, főzni, számítógépes szerepjátékokat játszani, legutóbb rákattantam a didzseriduval való zenélésre (észak-ausztráliai őslakosok fúvós hangszere – a szerk.) De a kedvencem az éneklésen, íráson, zenélésen és fellépéseken kívül a kirándulás.

Kedvencek

Étel: Raw Rev mogyoróvajas csokoládé, avokádó

Ital: Szívesen mondanám a saját készítésű kávémat, de az az igazság, hogy a vizet sokkal jobban szeretem.

Film: Túl sok, tényleg!

Könyv: Ezt sem tudom eldönteni!

Énekes/zenekar: Ez szó szerint állandóan változik. A legutóbbi mániám Lana del Rey

Szín: Kék

Soul Torture szám: Jaj! Nagyon sok dal van a közelgő új albumról, amiért odavagyok. Mmmm, talán a Your Highness című.

Saját szám: A Mortal’s Tear albumról a Mindfuckot szeretem a legjobban, de a készülő új dalaimat sokkal jobban bírom!

Ország: Nincs igazán kedvenc országom, de a szülőhazámnak, Hollandiának mindig lesz egy külön kis hely a szívemben.

Sport: Tánc és súlyemelés

Háziállat: Macska

Van saját háziállatod?
Öt macskám! Pantera, Geralt, Morrigan, Kerrigan és Lily

Van példaképed?
Nem igazán.

Melyik volt életed legszebb napja?
Hah, nehezeket kérdezel, egy napot kiválasztani a rengetegből! De ami elsőként eszembe jutott, az az első csókom, ami a jelenlegi párommal történt meg.

Hivatalos oldal: InfyOfficial
Facebook: InfyOfficial
Youtube: LadyInfernity