Chibi

chibi_thebirthdaymassacreA biográfia-sorozat következő cikke a hamarosan hazánkban is fellépő The Birthday Massacre énekesnőjét mutatja be. Megmondom őszintén, amikor nekiültem az információgyűjtésnek, azt hittem, könnyebb dolgom lesz. Ám sehol sem találtam átfogó, összeszedett életutat, leírást vele kapcsolatban. Persze lehet, hogy valahol van, mindenesetre ezt az írást úgy öt-hat cikkből ollóztam össze. Remélem, érdekes és élvezhető lett a végeredmény. Következzen tehát Chibi!

Chibi 1977. április 26-án látta meg a napvilágot Sara Elaine Taylor néven, Kanadában. Becenevét a Sailor Moon animesorozat Chibi Moon nevű karaktere ihlette (A chibi japánul „alacsony ember”).

Chibi még nagyon fiatalon találkozott Edward Gorey író és illusztrátor egyik munkájával, amikor a szülei által nézett műsor főcíme az ő animációját vetítette. Később belemélyedt a művészetébe: Gorey a verseit mindig sötét és félelmetes képekkel illusztrálta, rendszerint ijesztő és furcsa történeteket jelenített meg, ahol valaki mindig veszélyben volt. A lányt lenyűgözte ez a hátborzongató világ, sok inspirációt nyert belőle a saját alkotói világához. A haját is ekkor festette be feketére.
Alig huszonkét éves korában megalapította az Imagica zenekart, amit később átneveztek – ez lett a The Birthday Massacre. Zenekarával 1999 óta sikert sikerre halmoznak, eddig hét lemezt adtak ki (a legutóbbit idén), és ez év októberében Magyarországon is fellépnek.

A növekvő sikerek és pozitív visszajelzések mellett Chibi számos negatív tapasztalatot is gyűjtött abból kifolyólag, hogy nő. Elmondása szerint általában a zeneiparban nem fogadják jól a női előadókat. Volt olyan eset, amikor nem engedték be a saját öltözőjébe, mert a szervezők azt hitték róla, hogy groupie, és közölték vele, várja meg, amíg a fiúk „készen állnak rá.” De olyan is előfordult, hogy nem akarták felengedni a zenekarával a színpadra, mert egy túlságosan lelkes rajongónak nézték. Sokszor ízekre szedték az öltözködését, kinézetét, stílusát, és többet kritizálták azt, minthogy foglalkoztak volna az énekével és dalszerzési tehetségével.
Ezek az élmények sok frusztrációt okoztak Chibinek, és többek között ezeket a negatív érzéseket írta ki magából Boring Girls című regényében, amely 2015-ben jelent meg a saját nevén. A történetet egy Rachel nevű gyilkos szemszögéből olvashatjuk, ami külön kihívást jelentett Chibi számára. Hogy hitelesen tudja megjeleníteni a karaktert, elolvasta Poppy Z. Brite „Exquisite corpse” című írását, ami szintén egy gyilkos szemszögéből íródott. Chibi számára az egyik legfelkavaróbb könyv volt, amit valaha olvasott.
Bár az életét és a tapasztalatait beledolgozta a karakterébe, ettől eltekintve nincs semmilyen közös benne és Rachelben. „Bár szeretem a hátborzongató dolgokat, nem öltem meg egy csomó embert, ugye tudod?” – mondta.
chibi2Már csak a fent elmondott tapasztalatok miatt is nagyon fontosnak érzi, hogy érvényesülhessenek a nők mind zenei téren, mind máshol.
Ha nem lenne a The Birthday Massacre, akkor véleménye szerint egy csak csajos rockzenekarban játszana. Sokat álmodozott arról, hogy csinál egy Pearl Jam covercsapatot Girl Jam néven.

Chibi sok figyelmet fordít a rajongóira. Előfordult, hogy skype-olt is velük, ekkor hallgatói megmutatták neki rajzaikat, egyéb munkáikat. Az énekesnőnek nagyon jólesett ez a tapasztalat, megérintette a szívét, elmondása szerint rengeteg rajongójuk „gyönyörű, művészi és érzékeny”. Számára mindig nagyszerű élmény kapcsolatba lépni velük.

Tisztában van azzal, hogy sokan „borító alapján ítélnek könyvet”, és a zenekarát is úgy könyvelik el a kinézetük illetve a név miatt, mint valami sötét, horrorisztikus dolgot. De állítja, hogy az imidzsük ellenére ők boldog emberek, nem véletlenül írnak populáris és dallamosabb számokat is. Mindig is furcsán érezte magát, ha valaki megkérdezte, mi az együttesének a neve, ő pedig válaszolt, és rendszerint hozzá kellett tennie: „De nem olyan ijesztő, mint amilyennek hangzik, esküszöm!”
Egy interjúban azt kérte rajongóitól, ne gondolkozzanak öngyilkosságon soha, mert a dolgok úgyis jobbra fordulnak majd – a sötét és komor szövegeket csak addig vegyék komolyan, ameddig azt érzik, „igen, ez a dal az én érzéseimről szól”, és jó az, ha úgy érzik, nincsenek a problémáikkal egyedül, de ne forduljanak önmaguk ellen semmilyen módon; gondoljanak arra, hogy aki énekli, eljátssza az adott dalokat, még mindig itt van, talpra állt, tudja, min mennek keresztül sorstársai, de még itt van, zenél tovább, túljutva a mélypontokon.
Nem tartja jó dolognak a szociális média hatását a világra, és örül, hogy ő még enélkül nőtt fel. Reméli, hogy a rajongói számára példakép lehet. Fontos számára, hogy tudják róla, ő egy teljesen normális ember.
„Nem drogozom. Néha megiszom egy-egy sört, és van néhány rossz szokásom. Fontosnak tartom, hogy az emberek tudják, nyugodtan odajöhetnek hozzám beszélni pár szót, mert nem vagyok egy arrogáns bunkó. Elég normális vagyok, és ezt próbálom megtartani” – mondta egy interjúban.

Ha épp nem turnézik a The Birthday Massacre, akkor csak lazán tartja a kapcsolatot a zenekari tagokkal, mert kell a saját tér mindenkinek.
„Ha éppen most értünk haza mondjuk egy nyolc hetes turné után, akkor az utolsó dolog, amire vágyom, hogy megegyek egy hamburgert Rainbowwal (a zenekar ritmusgitárosa – a szerk.). Ez olyasmi, hogy: ’Szeretlek, majd két hét múlva beszélünk!’ Szükség van a személyes teredre, különben az lesz a vége, hogy megöljük egymást, vagy kilépek a The Birthday Massacre-ből.”

Egy másik, 2014-es interjúban azt mondta, kilenc vagy tíz tetoválása van, de nem tud kedvencet választani. A legtöbb tetoválása olyan női karaktereket ábrázol, akik valamilyen módon hatással voltak rá.

Politikailag liberálisnak vallja magát.

Néhány kedvence: Concrete Blonde, Faith No More, Deftones, Type O Negative, Ladytron, Depeche Mode, Dragonforce, Guns N’ Roses, Metallica, The Monkees, The Ronettes, Bruce Springsteen, Rick Springfield, Poison, Skid Row, Warrant, Damn Yankees.

497623b803b6a57b41bc97b94338f9fd
Chibinek állandó félelme, hogy elveszíti a hangját, mert régóta tartó problémái vannak, amely 2012-ben csúcsosodott ki: az orvosa polipot talált a hangszálain, amit azonnal műteni kellett, és nem volt rá garancia, hogy hangja visszanyeri az eredeti formáját utána.

A The Birthday Massacre mellett több dalban is vendégeskedett, néhány ezek közül: Army of the Universe – Until the End, Vanity Beach – The Knight Murders, Mindless Self – Never Wanted to Dance.

Felhasznált interjúk:
http://www.inkedmag.com/inked-qa-chibi-birthday-massacre/
http://www.trebuchet-magazine.com/im-not-an-arrogant-jerk-maniac-chibi-interview-the-birthday-massacre/