Ladies in Rock – Szerkesztői közlemény

Kedves olvasók!

Szeretnék néhány gondolatot megosztani veletek a magazinnal és a jelenlegi állapotokkal kapcsolatban.

A Ladies in Rock története egészen 2006 körülre nyúlik vissza – pontosabban ekkortájt született meg az egykori hotdog.hu oldalon egy Dina nevű lány által a magazin elődje. Később csatlakoztam hozzá, valamint kibővültünk Brigivel is. Dina időhiány miatt átengedte kettőnknek a teendőket, azonban egy véletlen baleset miatt törlődött az első magazin a hotdog.hu oldalról.
2010 áprilisában Brigi és én létrehoztuk az új Ladies in Rock magazint a Hotdogon, és újult erővel, lelkesen vetettük bele magunkat a szerkesztésbe. Rengeteget dolgoztunk rajta, számos énekesnővel készítettünk interjút, kutakodtunk, egyedi cikksorozatokat írtunk, saját versenyt indítottunk, stb. Büszkeségfalunk csak úgy roskadozott a sok elért eredménytől. Szívvel-lélekkel benne voltunk, ez volt kettőnk közös szívügye, gyermeke.
Később sajnos néhány évnyi inaktivitás következett, mivel Brigi és én is főállásban helyezkedtünk el egy-egy munkahelyen, és emellett sajnos nem maradt energiánk úgy vinni tovább a magazint, mint azelőtt.
2014 márciusában az egészségem összeomlott, és hosszas vizsgálódások után kiderült, hogy komoly mentális problémáim vannak. Ott kellett hagynom a munkahelyemet, azóta itthon vagyok, gyakorlatilag keresőképtelenként, kezelés alatt állva, hol jobb, hol rosszabb állapotban.
2014 szeptemberében a pszichológusommal javaslatára újra nekirugaszkodtam a magazinnak, és saját címre, tárhelyre költöztettük. Tudtam, hogy ezt már egyedül fogom vezetni, mert Briginek megmaradtak a munkahelyi elfoglaltságok, később pedig boldog édesanyává vált, jelenleg is gyermekének nevelése teszi ki mindennapjait.

Nagyon-nagyon szeretem ezt a magazint, továbbra is szívügyemnek érzem a fenntartását, különösen a fiatal, kevésbé ismert csapatok bemutatását a magyar hallgatók számára. Ám most már be kell látnom, és nektek is beismernem: azt a színvonalat, amit régen megütöttünk, már nem tudom hozni. Egyedül vagyok az egészre, és amikor romlik az állapotom, akkor nem tudok egy sort sem megfogalmazni. A rosszabb, nehezebb napokon a Facebookra küldöm ki az új dalok, klipek linkjeit, esetleg rövid híreket, de ilyenkor többre nem jut az erőmből.
Most merülhet fel bennetek a kérdés: miért nem veszek fel magam mellé valakit?
Nos, azért, mert szinte fizikai fájdalmat okozna, ha egy számomra idegen ember lelkesen igazgatná az én magazinomat, és úgymond „helyettem aratná le a babérokat”. Nem tudom, ez mennyire érthető. Ez a magazin a közös gyermekünk Brigivel. Ha most valaki csatlakozna hozzám társszerkesztőként, és elkezdene lelkesen cikkeket ontani magából, az nekem olyan érzés lenne, mintha örökbe adnám a gyermekemet, és csak néha láthatnám.
Ugyanennyire fáj, ha nyomva az ágyat, a mobilomon keresztül utolsó erővel megosztok egy új dalt, klipet, és valaki alákommentel mindenféle új hírt, ez is nagyjából azt az érzést kelti bennem, hogy valaki más az én portámon reklámoz, híresztel, stb. Kérlek benneteket, ezt ne tegyétek. Amire jut erőm, azt úgyis megírom, ha nem szóltok kommentben. Amire meg nincs erőm, azt pedig nem tudom megírni, és csak megforgatjátok a kést a szívemben, mintha egy hanyag, tudatlan szerkesztő lennék.

Amikor éppen jól, vagy legalábbis jobban vagyok, ragaszkodom ahhoz, hogy napi egy cikket összekaparjak a hétköznapokra, ilyenkor előre megírok öt ajánló cikket, amiket az adott napon már csak meg kell jelentetnem. De sajnos erre sincs mindig erőm. A következő héten sem várhatóak új cikkek.

Nem akarok lemondani a magazinról, nem akarom azt mondani, hogy vége, ennyi volt, mert akkor bezárulna egy kapu, mögötte gyönyörű, csodaszép emlékekkel és eredményekkel. Szeretném továbbvinni, amikor éppen tudom, de ehhez a türelmeteket és a megértéseteket kérem. Ne mondjatok le rólam, ha egy hétig nincs friss cikk; ne bombázzatok hírekkel, amiket meg kellene írnom, mert fáj; és értsétek meg, hogy bár szerkesztői többesszámban írok, de jó ideje már csak egyedül vezetem a magazint, problémákkal gátolva, ezért nem tud úgy pörögni, ahogy megérdemelné.

Amíg csak bírom, maradok veletek, még rengeteg cikksorozat-ötletem van, még sok-sok új zenekart szeretnék nektek bemutatni, és ha jobban leszek, folytatom a megkezdett utat. Addig sem válik a magazin teljesen inaktívvá, csak ritkábban, néha összevissza várható frissítés.

Ennyit szerettem volna elmondani. Megértéseteket köszönöm!

Dóri
Ladies in Rock magazin