2019 júliusában jelent meg a belga Gallia zenekar debütáló EP-je, az Everflame – mindjárt két verzióban is, az alapváltozaton hat dal szerepel, az extra verzión pedig az összes szám kapott egy orchestral verziót, amelyek egyben instrumentális darabok.
A csapat 2015-ben jött létre Yannick Maris gitáros és és Laurens Vandebroek basszusgitáros által. A kezdetekben csak mint zenei projekt működött, ám hamar kinőtte magát, és kibővült egy ötfős formációvá. A Galliát képzett zenészek alkotják, Yannick, aki egyben a dalszerző, már fiatalon zeneelméletet tanult és klarinéton játszott.
A zenekar színtiszta szimfonikus metalt játszik, méghozzá nem is akárhogyan. Igencsak erős debütáló anyagot sikerült összerakniuk, a hangzás profi, jól felépített zenei alapok követik egymást. Számomra külön üde színfoltot jelent az énekesnő, Elyn hangja, amely mélyebb a manapság megszokottnál. Ő is képzett, musical és klasszikus zenei háttérrel rendelkezik. Itt ne várjunk hatalmas áriákat, Elyn éneke valahol az alt és a mezzo között helyezkedik el, és remekül illeszkedik a zenéhez. Ritkán hallok énekesnős metalban ilyen hangot, ami mélységében erőteljes, mégis tiszta hangokkal operál. Talán az egyetlen, ami rizikófaktora lehet ennek a típusú énekhangnak, hogy nagyon ütős, emlékezetes dallamokat kell rá írni, hogy ne süppedjen el a zenerengetegben.
A Rain Starlight című nyitódal némi misztikus suttogás után bele is csap a lecsóba, epikus, hamisítatlan szimfonikus metal, szerintem szuper kezdés. A Devil’s Cry magas, éteri női hanggal kezdődik, de ez ne tévesszen meg minket, mert a bevezetőt követően rögtön a feszes refrénnel folytatódik a dal, ez a refrén aztán visszatérő elemként vissza-visszatér, tulajdonképpen erre van ráhúzva a szám gerince. Ebben a darabban néhol picikét úgy éreztem, mintha Elyn egy-egy hangot már nehezebben nyomna meg, az a benyomásom, mintha próbálna a dalhoz illően „rockosabban” és keményebben énekelni, de épp ez teszi picit erőlködővé ezeket a hangokat. Jobban áll neki, amit az előző számban hallottam, amikor marad a tiszta hangoknál. Ennek ellenére ez a szám is nagyon erős, a refrén könnyen megmarad az ember fejében, amikor először hallgattam meg egyben az EP-t, ennek a dallamaira emlékeztem a legjobban.
Rise of the Fallen következik, ami klipes dal. Zeneileg ez is erős, énekileg annyira nem, szerintem itt a refrén nem sikerült olyan jól, bár a verze ezt némiképp ellensúlyozza. Ebben a számban némi hörgés is helyet kapott, illetve egy kis prózai rész Elyntől, mindkettő jókor érkezik, és beleillik a dalba. Így a harmadik számnál már megemlíteném, hogy a háttérben szóló kórus is nagyon jól el van találva, jól illik a refrénekben Elyn hangjához.
A Papercuts az első három számmal ellentétben felvezető nélkül belecsap a lecsóba. Elyn itt már magasabb hangokat is kiénekel, mint a korábbi dalokban, szép finoman és tisztán. Külön tetszik ebben a dalban a billentyű. Tempós, pörgős szám.
Fight of Fools. Szép vonóssal és háttérvokállal indul, majd egy nagyon szép billentyűtéma csatlakozik be, mielőtt beindul a többi hangszer. Annyira erős a zenei alap, hogy itt most a refrén énektémáját kicsit gyengének érzem, és Elyn megint nagyon erőlteti ezt a karcos rockéneklést. A verzében tisztábban nyomja, még mindig azt mondom, jobban áll neki. A versszakokat úgy alapból erősebbnek érzem ebben a dalban, mint a refrént, amit kicsit sajnálok, mert én magam elég refrénmániás vagyok, és ez a dal szerintem megérdemelt volna egy erősebb énektémát.
Érkezik a záródal, a Frozen Sun. A verzében Elyn ismét megmutatja, hogy a magasabb témák is mennek neki. Ez a második dal, amiben hörgés is feltűnik. A refrén nagyon jó, kárpótol az előzőért. Az egész dal magában hordoz egyfajta baljós sötétséget, ami remekül meg van ragadva minden egyes hanggal.
Összességében úgy gondolom, ez egy nagyon erős és jól összerakott anyag lett, pláne debütáló EP-ként. Úgy érzem, Elynnek kicsit még meg kell találnia önmagát ebben az egészben, a hangja és a képességei nagyon is adottak hozzá, csak néhol bizonytalanul kezeli a dalokat, de szerintem ez egy ilyen fiatal, elsőanyagos csapat esetében egyáltalán nem tragédia. Én hallom benne a potenciált, és biztos vagyok benne, hogy némi idő és tapasztalat segít neki ebben.
Örülök, hogy hallhattam ezt az EP-t, ígéretes kezdet egy ígéretes zenekartól.
9/10
A zenekar tagjai:
Elyn Vandenwyngaert – ének
Yannick Maris – szólógitár, dalszerzés
Davy Coningx – ritmusgitár
Laurens Vandebroek – basszusgitár
Dieter Vantilt – dob
Facebook: https://www.facebook.com/GalliaOfficial/