2020. november 27-én jelent meg a Sombria zenekar debütáló albuma, Chirographon Dei címmel az Inverse Records gondozásában. A projekt mögött két állandó tag áll, Dimi De San énekesnő (művésznevén Valentina Devin), és Seven Raven gitáros/dalszerző. Ők ketten görögök, de az albumon résztvevő vendégzenészek között akad mexikói és norvég tag is.
Dimi De 2012-ben kezdett el a rock/metal köreiben mozogni, amikor egy másik görög zenekar, a Caelestia énekesnője volt. 2019-ben távozott a csapatból, hogy teljes erővel koncentrálhasson Seven Ravennel közös projektjére.
Műfajukat tekintve a Sombria dark/melancholic metalként jellemzi magát. Azt hiszem, ez a leírás passzol, bár bennem néhány dalnál a doom metal is felmerült. Az album kilenc dalt tartalmaz, a legrövidebb szám öt perces, a leghosszabb kilenc. Az összes zenét Seven Raven szerezte, a dalszövegeket és énektémákat pedig Valentina, valamint a borítót is ő tervezte.
Maga az album nem egy könnyed hallgatni való, de erre már a feltüntetett műfaj is utalhat. Meg kell hagyni, hogy debütálásként ez egy rendkívül erős anyag lett. De senki se számítson fülbemászó refrénekre és könnyed darabokra, amiket csak úgy elhallgatsz a buszon, az utcán sétálva vagy otthon mászkálás közben (persze kinek mi). Ezek a dalok inkább olyanok, amiket odafigyelve, belesodródva érdemes hallgatni.
Bevallom őszintén, nem igazán áll hozzám ez a műfaj, plusz nekem egyfajta becsípődésem, hogy nem (vagy ritkán), szeretem az öt percnél hosszabb számokat, így néha elunom. És mégis… Olyan volt, mintha az album elejétől kezdve valaki kézen fogott volna, és bevezetett egy távoli, különleges, misztikus világba. Szinte láttam magamat, ahogy a téji tájakon, kopár fák között, gótikus kastély felé ballagok. Külön kiemelném, hogy itt minden hangszernek helye és szerepe van. Valentina nem tolakodik előre, hogy „hahó, én vagyok az énekes, enyém a porond”, arra sem törekszik, hogy mindenáron fülbemászó dallamokkal operáljon. A hangja ugyanúgy olvad eggyé a végeredménnyel, mint a gitár, szinti, dob, egyebek. Hangszerként.
Említettem, hogy nem bírom a hosszú dalokat, és itt a legtöbb szám átlagosan hét perces. Néha el is kezdtem fészkelődni, hogy jó, most már lapozhatnánk, de valahogy mindig jött ilyen pillanatokban valami apróság, ami mégis adott a dalnak egy újabb löketet, ami megfogta a hallásomat és az agyamat, hogy „nana, nem mész te még sehova!” Mindig a legjobbkor érkezett egy nagyon szép billentyűtéma, borzongató vonósok és remekül kidolgozott kórusok a háttérben.
Nem tudnék így első végighallgatás után egyetlen dalt kiemelni, de talán nem is kell, mert ez így kerek egész, ahogy van. Egy utazás valami földöntúli, misztikus világba.
Összességében, mint mondtam, nem könnyű darab, de aki fogékony az ilyesmire, mindenképp tegyen vele próbát! Mert az tény, hogy nagyon odatették magukat, és hallható, mennyi munka van benne.
Tagok:
Valentina Devin – ének, dalszövegek
Raven Seven – gitár, dalszerzés
Vendégzenészek:
Lucien Keir – gitár
Saber Thorn – basszusgitár
Winter Cain – dob
Facebook: https://www.facebook.com/sombriaofficial/
Az album itt meghallgatható: https://sombria.bandcamp.com/