Az alábbi interjúban a Worlds Beyond énekesnőjével, Valerie De Kempe-vel beszélgettünk, aki mesélt új albumuk elkészüléséről, valamint őt is kicsit jobban megismerhetjük. Ezúton is köszönjük a lehetőséget!
Helló, Valerie! Először is gratulálunk a Worlds Beyond második albumának megjelenéséhez!
Helló! Köszönjük szépen. Nagyon büszkék vagyunk a második albumunkra!
Az első és a második albumotok megjelenése között közel kicsit több mint négy év telt el. Milyenek voltak ezek az évek a zenekar számára?
Sosem tartottunk igazán szünetet az első album megjelenése után. 2020 és 2022 között voltak ugyan csendes időszakaink a pandémia miatt, de a csapat sosem állt le a munkával. Hetente összejöttünk zenekari próbákra vagy találkozókra.
Nem sokkal a Symphony of Dawn megjelenése után elkezdtünk dolgozni az új dalokon. Tijmen már írt egy csomót, szóval ezután következett a szövegírás, apró változtatások a dalokon, közös gyakorlás… Ezután elkezdtük összerakni az egészet. 2023 elején felvettük a stúdióban a dobokat, hónapokkal azután, hogy a többi hangszert magunk rögzítettük. Aztán eljött az ideje, hogy mindent megszerkesszünk és összerakjuk a zenéket, hogy aztán felhasználhassam őket az én felvételeimhez. 2023 nyarán két napot töltöttem Belgiumban a Barefoot stúdióban, hogy felvegyük az éneket. Azután szeptemberben és októberben Tijmen meg én minden hétvégén a háttérvokál megírásával és rögzítésével foglalkoztunk. Az azt követő hónapokban volt még néhány szerkesztés, időpont egyeztetés keverésre, masteringre, tervezések a nagyzenekarral, borítótervezés, merch, marketing…
Mondhatni rengeteg időt szántunk az album elkészítésére, de az együtt töltött idő minden percét hasznosan használtuk fel. Sokan nem veszik észre, mennyi munkát fektetnek a zenekarok a projektjeikbe, mielőtt a kész terméket a kezükben tarthatják.
Nincs kiadónk, így a teendők legnagyobb részét mi magunk végezzük el, a munkahelyeink, a háztartás és egyéb hobbijaink mellett. Szerencsére számíthatunk a Hardlife Promotionre, ha egy album megjelenik. Nagyon örülünk, hogy sok promóciós munkát átvállalnak tőlünk, így tudunk más dolgokra fókuszálni.
Mikor kezdtél el énekelni? Volt olyan pillanat, amikor tudatosan döntöttél arról, hogy ezzel szeretnél foglalkozni?
Körülbelül tizenegy-tizenkét éves koromban kezdtem el élvezni az éneklést. Úgy éreztem, a hangom elég stabil és szófogadó ahhoz, amit énekelni szeretnék, haha. Remélem, érted, mire gondolok.
Amikor tizennégy-tizenöt éves voltam, elkezdtem tényleg gyakorolni, ahelyett, hogy csak együtt énekeltem volna más dalokkal. Hallottam dalokat, amik nagyon megtetszettek, és szerettem volna, ha én is el tudom ezeket énekelni. Igazán felszabadító érzés, amikor folyamatban van a hangod kioldása, és mindent elénekelhetsz, amit szeretnél. Tizenhat éves voltam, amikor beiratkoztam a helyi zeneakadémiára szülővárosomban, Bruges-ben, ahol tíz évig klasszikus éneket tanultam.
Amikor Gentbe költöztem, néhány évig magánórákat vettem, mert úgy éreztem, van még mit tanulnom. Sosem fejezed be a tanulást, ha engem kérdezel!
És most azt gondolhatod, már megválaszoltam a kérdéseidet – de bár kislánykoromban arról álmodoztam, hogy énekes leszek, túl félénk voltam ahhoz, hogy ez valóban megtörténjen. Valahányszor közönség előtt kellett énekelnem, eluralkodott rajtam az idegesség, és képtelen voltam megmutatni az embereknek, mire vagyok képes valójában.
Nem voltam magabiztos énekes egészen huszonnyolc éves koromig. Ekkor döntöttem úgy, hogy megteszem a következő lépést, és csatlakozom egy zenekarhoz. Ez volt a Worlds Beyond.
Most olyan érzés énekelni, mint sétálni vagy biciklizni: csak csinálom. Be van ágyazva a testembe, és egy kis idegesség nem fog visszatartani az énekléstől. Igaz, amit mondanak: a lámpalázat csak a leleplezéssel lehet legyőzni. Végül tudod, hogy minden rendben lesz, és nincs miért izgulnod.
Mikor és hogyan szeretted meg a rock/metal műfaját?
Szerencsés voltam, amiért a szüleim rajonganak a műfajért! Úgy nőttem fel, hogy a Judas Priest, Iron Maiden, Sepultura zenéit hallgattam… Emlékszem, egyszerre szerettem a gyerekdalokat (Samson en Gert, nemzeti hőseink) és a heavy metalt. Ez időnként nagyon zavaró volt: az óvodában a gyerekek nem értették, amikor megkérdeztem őket, ők is szeretik-e a „vad zenét”, haha.
Tizenegy éves koromban a szüleim először vittek el a Graspopra (belga heavy metal fesztivál – a szerk.) Onnantól csak felfelé vezetett az út: az iskolában barátkozni azokkal, akik ugyanazt a zenét hallgatják, cd-ket cserélni, együtt járni koncertekre és fesztiválokra…
Hogy ismerkedtél meg a zenekari tagokkal és váltál a Worlds Beyond frontemberévé?
Egyikőjüket sem ismertem. Egyik nap elkezdtem rákeresni olyanokra, hogy „zenekar énekest keres”. Ez elvezetett egy hirdetéshez, amit Tijmen tett közzé egy magazin weboldalán. Amikor írtam Tijmennek, már találtak énekest a projektjükhöz. Nem sokkal később az énekes úgy döntött, mégsem csatlakozik hozzájuk, így Tijmen megkérdezte, érdekel-e még a dolog, tennék-e egy próbát vele. Mindig is az volt a terv, hogy a vezető énekese leszek a bandának.
Vicces, hogy a meghallgatás alapvetően mindenkinek egy meghallgatás volt. Mindannyian ott találkoztunk a próbateremben este 7-kor, egy esős vasárnap este… Szuper kínos volt, mert mindenki kicsit össze volt zavarodva, ahogy hallottuk, hogy „ó, te is a zenekar miatt vagy itt? Szóval mi a neved, és milyen hangszeren játszol?” De minden rendben ment az este folyamán! Mindannyiunk számára ez volt az első találkozás.
Melyik volt az eddigi legjobb élményed a zenekarral?
Második albumunk, a „Rhapsody of Life” megjelenése alkalmából úgy döntöttünk, valami különlegeset csinálunk. Az volt a tervünk, hogy egy élő orkesztrával játsszunk, de fogalmunk sem volt, meg tudjuk-e valósítani anyagilag vagy gyakorlatban. Ez olyasmi, amit a bejáratott zenekarok csinálnak több évnyi turné és albumok után. Csak megragadtuk a lehetőséget, és megkerestük a megfelelő embereket, hogy ez megvalósuljon. Szerencsénk volt továbbá, hogy találtunk két nagyszerű énekest, Hannét és Saart, akik vállalták a háttérvokált.
Rengeteg munkát fektettünk ebbe, és volt némi stressz is, de amikor eljött az idő, a szimfonikus zenekarral játszani nem volt kevesebb, mint egy igazán csodálatos élmény. Három koncertet adtunk a Zanglust nagyzenekarral Tielt kulturálos központjában. Ha tehetnénk, azonnal megismételnénk!
Volt valamilyen vicces vagy furcsa élményed koncertek közben?
Sok ilyenünk van, de mindig reméljük, hogy a közönség nem veszi észre, haha. Az egyik ilyen pillanat szándékos volt. Tijmen és Robbe úgy döntött, megtréfálják a többi bandatagot: felvettek valami troll számot, hogy azt játsszák le a fülmonitorunkban a fellépés alatt. Az elején nem értettem, mi történik, és próbáltam komoly arcot vágni, és nem összezavarodni. Az egy nagyon szórakoztató koncert volt.
Mit lehet tudni a magánéletedről? Mivel foglalkozol, mit tanulsz/tanultál?
A gyönyörű Bruges-ben születtem, és egy szerelem miatt költöztem Gentbe. Ott élek a párommal és két macskánkkal.
Óvónőnek tanultam. Körülbelül tíz évig végeztem ezt a munkát, majd felcseréltem az osztálytermet adminisztrációra ugyanabban az iskolában. Hirtelen úgy éreztem, szükségem van egy kis csendre annyi év után, haha. De soha ne mondd, hogy soha: egy nap lehet, hogy ismét tanítónő szeretnék lenni. Egyelőre nagyon boldog vagyok, hogy az íróasztalomnál ülhetek, és más módon segíthetek a kollégáimnak meg a gyerekeknek.
Milyen terveid vannak a közeljövőre?
Személyes szinten: újra kézműveskedni, és élvezni a nyarat!
Zenekarral: Annyi ötletünk van, meg kell hoznunk döntéseket, így még nem tudok mit mondani.
Mit üzensz a Ladies in Rock magazin olvasóinak?
Köszönöm, hogy olvassátok a Ladies in Rock magazint, így támogattok minket és sok más zenekart!
Higgyetek magatokban, és ne hagyjátok, hogy mások megmondják nektek, mit csináljatok!
Végezetül néhány általános információ rólad…
Születési hely és idő: Bruges, 1988. szeptember 26.
Lakhely: Gent
Eredeti hajszín: Sötétszőke
Szemszín: Zöld
Testvérek: Két elragadó lánytestvér: Liesbeth és Elise
Hobbi: Éneklés, kézműveskedés, hangoskönyvek, koncertekre járás, horrorfilmek nézése, kicsit a korcsolyázás, és időtöltés a macskáimmal.
Kedvencek:
Étel: Tészta
Ital: Gyömbérsör
Könyv: Stephen King – Tortúra
Film: [REC]
Énekes/zenekar: Grace Slick, Aborted
Szín: Zöld
Worlds Beyond szám: The Spark
Ország: Olaszország
Sport: Túrázás
Háziállat: A csirkék nagyon alulértékeltek, szerintem.
Van saját háziállatod? Két macska: Kokos és Kelloggs
Van példaképed?
Nem igazán, abban hiszek, hogy mindenki hozhat valami értékeset a világra: művészetet, humort, kedvességet… És még a híres vagy őrülten tehetséges emberek is ugyanolyan emberek, mint te vagy én.
Melyik volt életed eddigi legszebb napja?
Egy véletlenszerű nyári napot választanék gyerekkoromból: reggel anyukám kávéjának illatára kelni, mert nincs ébresztőóra, játszani a kertben a húgommal, játszani a játékaimmal, meglátogatni délután a nagyszüleimet egy teára és sütire, rajzolni, este filmet nézni és chipset enni a családommal, Urbanus képregényt olvasni az ágyban az utcai lámpa fényénél, egy hosszú éjszakai alvás abszurd álmokkal, nem gondolni a holnapra.
Kár, hogy csak akkor veszed észre, milyen nagyszerű volt ez, amikor már felnőttél!