• Category Archives Érdekességek
  • Cikksorozatok, különleges interjúk, érdekes tudnivalók

  • Retro-blokk: Within Temptation – Ice Queen

    Sharon den Adel és párja, a gitáros Robert Westerholt már korábban is zenélt együtt, ám 1996-ban úgy döntöttek, alapítanak egy saját, közös zenekart. A gothic/szimfonikus metal projekt először a The Portal nevet kapta, ám hamar nevet változtattak, és Within Temptation lett belőle. 1997-ben debütált első nagylemezük, az Enter, amely pozitív visszajelzéseket kapott az underground körökben. Az igazi sikert a második, 2000-res Mother Earth című albumuk hozta meg számukra, amellyel a nagyközönség előtt is ismertté váltak. Erről elsőként az Our Farewell című dal jelent meg kislemezként, ám az nem jutott fel a listákra. Második kiadott daluk, az Ice Queen azonban meghozta a várva várt áttörést. Külön EP-t is kapott 2001-ben. A dal mondanivalója egyszerű, egy interjúban Sharon elmondta, hogy a dal a természetről szól, és arról, ahogy a dolgok ott mennek. Robert Westerholt annyival kommentálta a dolgot, hogy a dal a télről mesél.

    Ehhez a számhoz fűződik a Within Temptation első videoklipje is – pontosabban az első kettő, mivel két videó is készült a dalhoz. Az első változat csak Hollandiában jelent meg, habár úgy ismert, mint a “német verzió”. Ebben a klipben egy lány koncertvideókat tartalmazó honlapokat keres, mígnem talál egy linket, amelyre kattintva a Within Temptation 2001-es landgraafi fellépésébe nyer bepillantást. Miközben a koncertet nézi, további hivatkozásokra kattintgatva különféle információkat kap a csapatról.

    A második videoklip már a nemzetközi kiadáshoz készült. A forgatáshoz green screen effekteket használtak, amelynek köszönhetően a zenekar tagjai különféle háttérrel jelennek meg a klipben, így Sharon az égben lebeg, Robert Westerholt tüzes hátteret kapott, a dobos pedig mennydörgést és vihart. Egy idő múlva a teljes zenekar egy vörös bolygón jelenik meg.

    Innentől kezdve a Within Temptation karrierje megállíthatatlanul ívelt felfelé, a Female Metal vezető nevei között tartják őket számon. Szimfonikus hangzásviláguk és Sharon éteri hangja sajátos, egyedi hangzásvilágot alkotott meg. 2011-ben úgy döntöttek, stílust váltanak, mert idejét látták megújulni. The Unforgiven című koncepciós albumukon (amelyhez még saját képregény is készült) már nem kapott főszerepet a szimfonikus hangzásvilág, ellenben rockosabb, helyenként a nyolcvanas évek pop-rock hangzásvilágának a hatását őrző anyagot kaptunk. Bár eleinte voltak, akik nem tudtak mit kezdeni a hirtelen stílusváltással, az album ugyanúgy hozta a várt sikert. Ezt csak növelte a 2014-es Hydra című lemez, amelyen folytatják a megkezdett irányt, és több illusztris vendég is hangját adta egy-egy dalhoz.
    A Within Temptation következő albuma 2018-ban várható, közben pedig Sharon belekezdett egy My Indigo nevű szólóprojektbe.
    Ő és Robert, a Within Temptation alapítótagjai, még mindig együtt vannak, három közös gyermekük született.


  • Arjen Lucassen hölgyei – 5.rész

    Ebben a cikksorozatban sorra vesszük Arjen Lucassen énekesnőit, akik akár egyszer, akár visszatérő vendégként vagy saját projekt keretén belül együtt dolgoztak a holland zenész/dalszerzővel.

    LANA LANE

    Az Egyesült Államokból származó Lana 2000-ben csatlakozott Arjen munkáihoz, abban az évben mindjárt három kiadványon is felbukkant. A Temple of the Cat című kislemez második trackjében énekelt, majd részt vett az Ayreon duplaalbumán, a The Universal Migrator Part I: The Dream Sequencer és a The Universal Migrator Part II: Flight of the Migrator lemezeken.  2001-ben az Ambeon projektbe is besegített, néhány dalnál ő énekli a háttérvokált.

    Lana elsősorban szólóénekes, progresszív metal és szimfonikus rock műfajokban utazik. Számos albumot adott ki 1995 és 2012 között. Emellett foglalkozik vendégénekléssel és zenekarozással is, hangját adta többek között a Helloïse, a Ziff és a Roswell Six munkáihoz. Férje Erik Norlander billentyűs, akivel Lana sokszor dolgozik együtt. Részt vett Erik szólóprojektjében, mindketten játszottak a Delany 2009-es albumán, illetve érdekesség, hogy maga Erik is többször vendégeskedett billentyűsként Arjen munkáiban.


  • Arjen Lucassen hölgyei – 4.rész

    Ebben a cikksorozatban sorra vesszük Arjen Lucassen énekesnőit, akik akár egyszer, akár visszatérő vendégként vagy saját projekt keretén belül együtt dolgoztak a holland zenész/dalszerzővel. A mai részben rendhagyó módon rögtön két hölgyeményről írunk, akik történetesen testvérek. A holland származású Jansen-nővérek mindketten több alkalommal együtt dolgoztak Arjennel. Nézzük, pontosan mi mindenben! Continue reading  Post ID 2864


  • Hová tűntek?

    Vannak zenekarok, akik ígéretesen indultak. Akiknek egy-egy dalát, videoklipjét felkapták a legnagyobb videomegosztó oldal látogatói, ám nem követte folytatás, vagy szó nélkül tűntek el. Most górcső alá veszünk néhány ilyen videoklipet, amelyek egy ideje keringenek az éterben, és utánajárunk, mi történhetett az előadóikkal. Continue reading  Post ID 2864


  • Retro-blokk: Demether – Silence

    A mai részben egy szerb zenekar, a Demether a főszereplő. A projektet spontán hozta létre Damjan Deurić billentyűs és dalszerző, Dunja Deurić énekesnő és Darko Višković gitáros. 2002-től számítják a zenekar hivatalos életre hívását. 2003-ban alakult ki az első állandó felállás: ekkor csatlakozott hozzájuk a magyar származású Attila Benke dobos, Nebojša Marinkov basszusgitáros és egy férfiénekes, Branislav Kolarski. Ebben az évben három demofelvételt is rögzítettek, és első sikereiket is megszerezték: a Radio 202 a „Best Demo Band” díjjal jutalmazta őket, illetve Szerbia egyik legnagyobb zenei fesztiválán a zsűri is díjazta a munkájukat. 2004-ben elkészült és megjelent debütáló albumuk Within the Mirror címmel, amelyet a One Records adott ki, majd 2005-ben újra megjelent a mexikói New Moon kiadónál.
    A Silence egyike a Demether legelső dalainak, 2003-ban a három demóból kettőn már szerepelt, és  természetesen a debütáló albumon is helyet kapott. Nem meglepő tehát, hogy 2004-2005 körül ehhez a számhoz forgatta a zenekar az első videoklipjét.

    Második albumuk 2007-ben érkezett Beautiful címmel, ezután azonban a zenekar évekre eltűnt. Ekkortájt semmit nem lehetett hallani felőlük, kérdéses volt, léteznek-e még egyáltalán. Végül 2014-ben visszatértek egy vadonatúj dallal, ez volt a Two Roses. Megújult a zenekari felállás is, a régi tagok közül Damjan és Dunja Deurić, valamint Attila Benke maradt, hozzájuk 2013-ban csatlakozott basszusgitáros posztra a szintén magyar gyökerekkel rendelkező Ágnes Meleghy, a gitáros posztot Mihajlo Oklobdžija töltötte be.
    Szintén 2014-ben kiadtak még egy új dalt Child of Today címmel, legfrissebb számuk pedig a 2016-os Faith Suicide.


  • Arjen Lucassen hölgyei – 3.rész

    Ebben a cikksorozatban sorra vesszük Arjen Lucassen énekesnőit, akik akár egyszer, akár visszatérő vendégként vagy saját projekt keretén belül együtt dolgoztak a holland zenész/dalszerzővel.

    MARCELA BOVIO

    A mexikói származású énekesnő először a 2004-es The Human Equation című Ayreon-albumon dolgozott együtt Arjennel, amelyen ő alakította a feleség szerepét. Ezután Marcela a The Final Experiment lemez 2005-ös újravett változatán is feltűnt egy dal erejéig, ám ugyanebben az évben főszerephez jutott Arjen Lucassen világában. A holland zenész ugyanis ekkor alapította meg a progresszív/szimfonikus gothic metalban utazó Stream of Passion zenekart, amelynek frontasszonyi posztjára Marcelát választotta. Bovio nemcsak énekelt, hanem hegedűn is játszott a csapatban. A kezdetekben igen vegyes összetételű volt a Stream of Passion a nemzetiségeket tekintve: Marcela mellett az első billentyűs, Alejandro Millán is Mexikóból származott, az egyik gitáros, Lori Linstruth az Egyesült Államokból, Arjen és a dobos Davy pedig Hollandiából. Egy ideig a koncerteken háttérénekesként részt vett Marcela húga, Diana Bovio is. Később aztán tagcserék történtek, és Marcelán kívül minden poszton holland zenészek játszottak.
    Arjen Lucassen csak az első két évben segítette gitárosként a zenekart. Aztán elengedte a kezüket, de jó kapcsolatban maradtak. Az Ayreon 2016-os The Theater Equation rockoperájában Marcela is színpadra lépett.


    Marcela Bovio első zenekara egy Hydra nevű mexikói formáció volt 1995-től 2001-ig, de ez a projekt mindössze egy EP-t élt meg. Ezután szintén hazájában megalapította a progresszív rock/metalt játszó Elfonía zenekart, amely 2001-től 2006-ig létezett, és két albumot adtak ki. Bovio és a billentyűs Alejandro Millán innen igazolt át Arjen mellé, és a Stream of Passion meghozta a nemzetközi áttörést az énekesnő számára. Tizenegy éves fennállásuk alatt négy nagylemezt és két DVD-t jelentettek meg, sikert sikerre halmoztak, nevük bekerült a headliner zenekarok közé. Marcelára a szerelem is rátalált az együttes berkein belül, 2011-ben házasságot kötött a Stream of Passion basszusgitárosával, Johan van Stratummal.
    2016-ban a zenekar bejelentette feloszlását, és a Memento című DVD kiadvánnyal búcsúztak rajongóiktól.
    2016 decemberében Marcela és férje csatlakozott az Anneke van Giersbergen alapította VUUR zenekarhoz, ám Bovio 2017. április 11-én zenei különbözőségek miatt távozott a csapatból. Jelenleg szólókarrierjére koncentrál, illetve 2017 óta tagja a holland Mayan zenekarnak.


  • Retro-blokk: Leaves’ Eyes – Into Your Light

    Amint azt az előző részben említettük, Liv Kristine a Theatre of Tragedy-ből való kiválása után 2003-ban megalapította a Leaves’ Eyes zenekart a német Atrocity tagjainak segítségével. A srácok nem voltak már ismeretlenek számára, korábban több albumukon is vendégénekelt. Emellett az Atrocity frontemberével, Alexander Krullal (aki a Leaves’ Eyes társvokalistája is lett Liv mellett) egymásba szerettek, és szintén 2003-ban összeházasodtak. Később született egy kisfiuk is, Leon Alexander.
    2004-ben kiadták Into Your Light című kislemezüket, és ehhez a dalhoz forgatták első videoklipjüket. Ugyanebben az évben megjelent debütáló albumuk Lovelorn címmel. A szimfonikus/gothic metal jegyeiben íródó dalok varázslatos, misztikus világot építettek fel, Liv Kristine éteri hangja köré épülve.

    A csapat az évek során sikert sikerre halmozott, a Female Metal világának egyik vezető nevévé nőtte ki magát. Liv Kristine és a Leaves’ Eyes hat nagylemezt adott ki 2004 és 2015 között, azonban ez a történet is csúnya véget ért: 2016-ban Liv Kristine és a zenekar viharos körülmények között vált el egymástól. Az énekesnő közleménye alapján ezt a döntést nélküle hozták meg, míg a Leaves’ Eyes közös megegyezésről beszélt. Mindenesetre a bejelentéssel együtt már megvolt Liv Kristine utódja a finn Elena Siirala személyében. A rajongók felháborodtak ezen az eljáráson, sokan fordítottak hátat a Leaves’ Eyesnak, talán még mostanra sem csillapodtak le teljesen a kedélyek.
    Nem elhanyagolható tény az sem, hogy Liv Kristine és Alexander Krull 2016 januárjában elvált egymástól.

    Bárhogy is lesz a későbbiekben, azért nem tanácsos elfelejteni a jobbnál jobb dalokat, amiket annak idején együtt hoztak létre. Tekintsük meg tehát debütáló számukat és videoklipjüket!


  • Arjen Lucassen hölgyei – 2.rész

    Ebben a cikksorozatban sorra vesszük Arjen Lucassen énekesnőit, akik akár egyszer, akár visszatérő vendégként vagy saját projekt keretén belül együtt dolgoztak a holland zenész/dalszerzővel.

    ANNEKE VAN GIERSBERGEN

    Talán kijelenthető, hogy ő Arjen egyik kedvenc énekesnője. Anneke hosszú évek óta adja a hangját Lucassen munkáihoz. Legelőször az Ayreon 1998-as Into The Electric Castle albumon tűnt fel, ő „alakította” az egyiptomi karaktert. 2000-ben a Temple of The Cat című kislemezen is énekelt, majd a 2008-as 01011001 albumon is részt vett. 2015-ben színpadra állították Ayreon The Human Equation című lemezét, a művet pedig 2016-ban The Theater Equation címmel DVD-n is kiadták. Ebben a színpadi változatban Anneke is szerepelt, ő játszotta a Félelmet, bár az eredeti, 2013-as albumon ezt a szerepet egy férfi, Mikael Åkerfeldt énekelte.
    2014-ben Arjen és Anneke saját projektbe kezdett, ez lett a The Gentle Storm. Egy évvel később, 2015-ben kiadták a zenekar első és eddigi egyetlen albumát The Diary címmel. Arjen Lucassen csak az első koncerten lépett fel a csapattal, azután Anneke egyedül koncertezett a session zenészekkel. Azt nem tudni, lesz-e folytatása a projektnek, mivel Arjen visszatért a többi munkájához, Anneke pedig a The Gentle Storm koncertzenészeivel karöltve megalapította a Vuur zenekart 2016-ban, amelynek debütáló albuma In This Moment We Are Free – Cities címmel október 20-án jelenik meg.


    Anneke van Giersbergen nevét a The Gatheringgel ismertük meg, amelynek 1994-től 2007-ig volt az énekesnője. Miután onnan kilépett, 2014-ig leginkább szólózott az Agua de Annique projekttel, illetve több csapatnál vendégénekelt egy-egy dal erejéig. Nemcsak énekes, hanem dalszerző és gitáros is. Férje, Rob Snijders egyben zenésztársa is, az Aqua de Annique dobosa. 2005-ben megszületett közös gyermekük, Finn.
    Anneke számos alkalommal fellépett Magyarországon: A The Gatheringgel visszatérő vendégek voltak a Sziget Fesztiválon és a E-klubban, szólóban 2010 és 2014 között négyszer járt nálunk, a The Gentle Storm pedig 2015-ben két alkalommal is ellátogatott Magyarországra.


  • Retro-blokk: Theatre of Tragedy – Machine

    A norvég Theatre of Tragedy zenekar 1993-ban alakult Suffering Grief néven, aztán egy rövid ideig La Reine Noirként zenéltek, míg végül kitalálták a végleges nevet. Frontemberként először a magyar származású Raymond István Rohonyi csatlakozott hozzájuk, majd az eredetileg csak egy szám erejéig közreműködő Liv Kristine is állandó taggá vált. Vele 1996-tól kezdve távmunkában dolgoztak együtt, mivel Liv Németországba költözött.
    Korai munkásságuk jelentős hatással volt a gothic metal műfajra. Úttörőnek számítottak a férfi basszus/hörgés és a női szoprán párosításával, egyfajta „Szépség és a Szörnyeteg” stílust alkotva, ez később számos zenekarra hatással volt. Első három albumuk (Theatre of Tragedy, Velvet Darkness They Fear, Aégis) a gothic/doom/death metal jegyében íródtak, főként 17. századi angol nyelven, helyenként németül.
    2000-ben megjelenő, Musique című új lemezükkel azonban éles váltást vett a zenei műfajuk, elhagyták a korábbi jellemzőket, helyette industrial rock és electropop elemekkel tértek vissza. Bár sok korábbi rajongót sokkolt a hirtelen váltás, és elpártoltak mellőlük, a lemez új hallgatókat is hozott magával. Erről az albumról való a Machine című dal, amihez a lent található videoklipet is forgatták.

    2002-ben megjelent ötödik lemezük, Assembly címmel.
    2003-ban Liv Kristine-t „megkerülhetetlen zenei ellentétekre” hivatkozva kirúgták a zenekarból, amiről az énekesnő a csapat honlapján értesült. Helyére Nell Sigland érkezett, vele adták ki a 2006-os Storm című albumot, amin tartották még ugyan az előző két album elektronikus és industrial jegyeit, ám emellett kezdtek visszaköszönni a korai műfajuk elemei is. Hetedik és egyben utolsó lemezük, a Forever is the World leginkább az Aégis album hangzásvilágát hozta vissza.
    A Theatre of Tragedy 2010-ben jelentette be feloszlását, rajongóiktól egy utolsó európai turnéval és egy „Last Curtain Call” című DVD-vel búcsúztak.

    Mindeközben Liv Kristine 2003-ban megalapította a német Atrocity tagjainak közreműködésével a Leaves’ Eyes zenekart. De ez már egy másik történet.