• Category Archives Érdekességek
  • Cikksorozatok, különleges interjúk, érdekes tudnivalók

  • Arjen Lucassen hölgyei – 7.rész

    Ebben a cikksorozatban sorra vesszük Arjen Lucassen énekesnőit, akik akár egyszer, akár visszatérő vendégként vagy saját projekt keretén belül együtt dolgoztak a holland zenész/dalszerzővel.

     

    JACQUELINE GOVAERT

    A holland lány tizennyolc évesen a 2000-ben megjelent Temple of the Cat kislemezen énekelt, majd a címadó dal az ugyanebben az évben kijövő The Universal Migrator Part I: The Dream Sequencer Ayreon albumra is felkerült, szintén az ő előadásában. Govaert csak ebben a projektben dolgozott együtt Arjennel.

    Jacqueline tizenkét évesen kezdte el zongorán írni az első dalait. 1997-ben, még középiskolásként csatlakozott a Krezip nevű pop-rock/alternatív rock zenekarhoz mint énekes és billentyűs. Bár az utóbbi posztot később átadta korábbi gitárosuknak, Annelies Kuijstersnek, aki egy súlyos sérülés után nem tudott tovább gitáron játszani. Jacqueline örömmel mondott le a billentyűs posztról, mert így jobban tudott az éneklésre koncentrálni. A zenekarban ő volt a fő dalszerző is.
    A Krezip tizenkét éven keresztül működött, ezalatt hat nagylemezt és egy Best Of kiadványt is megjelentettek, valamint számos koncertet adtak és különféle sikereket értek el.
    Mindeközben Jacqueline vendégeskedett a már fent említett Ayreon-projektben, de dolgozott együtt a Relax holland zenekarral, Armin van Buurennel és Fernando Lameirinhas-szal is.
    Miután 2009-ben a Krezip feloszlott, Jacqueline szólóban folytatta tovább. Első albumát Good Life címmel 2010-ben adta ki, ezt követte a 2014-es Songs to Soothe és a 2017-es Lighthearted Years.

    Az énekesnő Haarlemben él párjával, Ivo Maissannal. Két közös gyermekük van, 2009 márciusában egy kisfiuk, 2010 novemberében pedig egy kislányuk született.


  • Retro-blokk: Visions of Atlantis – Lost

    Az osztrák Visions of Atlantis zenekar 2000-ben alakult, fő inspirációjukat a Nightwish munkásságából és az Atlantisz történetéből nyerték. Zenei műfajuk melodic/szimfonikus power metal, szövegeik mítoszokról, mesékről és szerelemről szólnak. Már a kezdetektől fogva két énekessel dolgoztak együtt, egy férfi és egy női frontemberrel. Előbbi posztot a megalakuláskor Christian Stani, utóbbit Nicole Bogner töltötte be. Debütáló albumuk 2002-ben jelent meg Eternal Endless Infinity címmel. Egy évvel ésőbb Christian kilépett a zenekarból, helyét Mario Plank vette át.
    2004-ben megjelent második lemezük Cast Away címmel. Ezen szerepel a Lost című daluk is, amelyhez leforgatták első (és sokáig egyetlen) videoklipjüket.

    A későbbiekben a Visions of Atlantis pályája nagyon nem alakult zökkenőmentesen. 2005-ben Nicole Bogner énekesnő helyére Melissa Ferlaak érkezett, vele rögzítették 2007-es Trinity című albumukat. Azonban még ebben az évben a turnéjuk közepén Melissa és a gitáros Wolfgang otthagyta a csapatot. A megmaradt tagok nehezen tértek magukhoz a megrázkódtatásból, végül 2009-ben találták meg Melissa utódját a görög Maxi Nil személyében. 2011-ben kiadták Delta című albumukat, amelyről a New Dawn dalukhoz elkészítették második videoklipjüket.
    2012-ben újabb rossz hír rázta meg a csapatot: első énekesnőjük, Nicole Bogner alig huszonhét évesen, hosszas betegség után elhunyt. A VoA hivatalos közleményben gyászolta meg a lányt, és jó szívvel emlékeztek rá vissza.
    2013-as Ethera című albumuk után ismét tagcsere következett, de most már mindkét poszton: nemcsak Maxi Nil, hanem tíz év közös zenélés után a férfiénekes, Mario Plank is elbúcsúzott a zenekartól. Az ő helyére Siegfried Samer érkezett, új énekesnőjük pedig a francia Clémentine Delauney lett, akivel korábban a Whyzdom és a Serenity zenekarokban találkozhattunk. Az új felállás az Old Routes – New Waters című EP-n mutatkozott be, amelyen régi Visions of Atlantis-dalokat hallhatunk új köntösben.
    Legutóbbi albumuk 2018 februárjában jelent meg The Deep & the Dark címmel.
    A Visions of Atlantis alapítótagjai közül már csak a dobos Thomas Caser maradt.


  • Arjen Lucassen hölgyei – 6.rész

    Ebben a cikksorozatban sorra vesszük Arjen Lucassen énekesnőit, akik akár egyszer, akár visszatérő vendégként vagy saját projekt keretén belül együtt dolgoztak a holland zenész/dalszerzővel.

    HEATHER FINDLAY

    Az angol énekesnő legismertebb közös munkája Arjennel a 2004-es The Human Equation lemezhez köthető. Az album egy balesetet szenvedett és kómába esett férfi történetét meséli el, aki elméjébe szorulva különféle érzelmekkel és szereplőkkel szembesül. Heather a Love (Szerelem) megtestesítője a történetben, és az ebből készült rock/metal operában, a The Theater Equationban is részt vett. Emellett egy 2015-ös Come Back To Me című Ayreon-kislemezen is felbukkant, az August Fire dalhoz adta a hangját.
    Heather Findlay 1977-ben született Doncasterben. Mindig nagyon szerette a zenét, otthonukban folyton szólt a rádió, de tizenhárom éves korában vált ez szenvedélyévé, amikor szeretett nagypapájától megkapta első gitárját. Igazi zenei mindenevő, poptól kezdve a rockon és a grunge-on át a metalig szinte mindent meghallgat. Főiskolán művészeteket tanult, tizenkilenc évesen pedig elkezdett akusztikus koncerteket adni. Az egyik ilyen fellépése után megismerkedett Bryan Josh-sal, aki elhívta őt Mostly Autumn nevű rockzenekarába. A lány annyira megtalálta ott a helyét, hogy tizenhárom éven át tagja volt a csapatnak, amelyben az éneken kívül gitáron, bondhranon, fúvós hangszeren és tamburinon is játszott. Számos albumot rögzítettek együtt, és folyamatosan koncerteztek illetve nemzetközi turnékon vettek részt.
    2010-ben Heather úgy döntött, kilép a zenekarból, hogy szólókarrierjére koncentrálhasson. 2011-ben kiadott egy EP-t, majd 2015-ben új zenekart alapított Mantra Vega néven, amely progresszív rockot játszik. Emellett 2005 óta egy Odin Dragonfly nevű akusztikus duónak is tagja Angela Gordon társaságában.


  • Retro-blokk: Within Temptation – Ice Queen

    Sharon den Adel és párja, a gitáros Robert Westerholt már korábban is zenélt együtt, ám 1996-ban úgy döntöttek, alapítanak egy saját, közös zenekart. A gothic/szimfonikus metal projekt először a The Portal nevet kapta, ám hamar nevet változtattak, és Within Temptation lett belőle. 1997-ben debütált első nagylemezük, az Enter, amely pozitív visszajelzéseket kapott az underground körökben. Az igazi sikert a második, 2000-res Mother Earth című albumuk hozta meg számukra, amellyel a nagyközönség előtt is ismertté váltak. Erről elsőként az Our Farewell című dal jelent meg kislemezként, ám az nem jutott fel a listákra. Második kiadott daluk, az Ice Queen azonban meghozta a várva várt áttörést. Külön EP-t is kapott 2001-ben. A dal mondanivalója egyszerű, egy interjúban Sharon elmondta, hogy a dal a természetről szól, és arról, ahogy a dolgok ott mennek. Robert Westerholt annyival kommentálta a dolgot, hogy a dal a télről mesél.

    Ehhez a számhoz fűződik a Within Temptation első videoklipje is – pontosabban az első kettő, mivel két videó is készült a dalhoz. Az első változat csak Hollandiában jelent meg, habár úgy ismert, mint a “német verzió”. Ebben a klipben egy lány koncertvideókat tartalmazó honlapokat keres, mígnem talál egy linket, amelyre kattintva a Within Temptation 2001-es landgraafi fellépésébe nyer bepillantást. Miközben a koncertet nézi, további hivatkozásokra kattintgatva különféle információkat kap a csapatról.

    A második videoklip már a nemzetközi kiadáshoz készült. A forgatáshoz green screen effekteket használtak, amelynek köszönhetően a zenekar tagjai különféle háttérrel jelennek meg a klipben, így Sharon az égben lebeg, Robert Westerholt tüzes hátteret kapott, a dobos pedig mennydörgést és vihart. Egy idő múlva a teljes zenekar egy vörös bolygón jelenik meg.

    Innentől kezdve a Within Temptation karrierje megállíthatatlanul ívelt felfelé, a Female Metal vezető nevei között tartják őket számon. Szimfonikus hangzásviláguk és Sharon éteri hangja sajátos, egyedi hangzásvilágot alkotott meg. 2011-ben úgy döntöttek, stílust váltanak, mert idejét látták megújulni. The Unforgiven című koncepciós albumukon (amelyhez még saját képregény is készült) már nem kapott főszerepet a szimfonikus hangzásvilág, ellenben rockosabb, helyenként a nyolcvanas évek pop-rock hangzásvilágának a hatását őrző anyagot kaptunk. Bár eleinte voltak, akik nem tudtak mit kezdeni a hirtelen stílusváltással, az album ugyanúgy hozta a várt sikert. Ezt csak növelte a 2014-es Hydra című lemez, amelyen folytatják a megkezdett irányt, és több illusztris vendég is hangját adta egy-egy dalhoz.
    A Within Temptation következő albuma 2018-ban várható, közben pedig Sharon belekezdett egy My Indigo nevű szólóprojektbe.
    Ő és Robert, a Within Temptation alapítótagjai, még mindig együtt vannak, három közös gyermekük született.


  • Arjen Lucassen hölgyei – 5.rész

    Ebben a cikksorozatban sorra vesszük Arjen Lucassen énekesnőit, akik akár egyszer, akár visszatérő vendégként vagy saját projekt keretén belül együtt dolgoztak a holland zenész/dalszerzővel.

    LANA LANE

    Az Egyesült Államokból származó Lana 2000-ben csatlakozott Arjen munkáihoz, abban az évben mindjárt három kiadványon is felbukkant. A Temple of the Cat című kislemez második trackjében énekelt, majd részt vett az Ayreon duplaalbumán, a The Universal Migrator Part I: The Dream Sequencer és a The Universal Migrator Part II: Flight of the Migrator lemezeken.  2001-ben az Ambeon projektbe is besegített, néhány dalnál ő énekli a háttérvokált.

    Lana elsősorban szólóénekes, progresszív metal és szimfonikus rock műfajokban utazik. Számos albumot adott ki 1995 és 2012 között. Emellett foglalkozik vendégénekléssel és zenekarozással is, hangját adta többek között a Helloïse, a Ziff és a Roswell Six munkáihoz. Férje Erik Norlander billentyűs, akivel Lana sokszor dolgozik együtt. Részt vett Erik szólóprojektjében, mindketten játszottak a Delany 2009-es albumán, illetve érdekesség, hogy maga Erik is többször vendégeskedett billentyűsként Arjen munkáiban.


  • Arjen Lucassen hölgyei – 4.rész

    Ebben a cikksorozatban sorra vesszük Arjen Lucassen énekesnőit, akik akár egyszer, akár visszatérő vendégként vagy saját projekt keretén belül együtt dolgoztak a holland zenész/dalszerzővel. A mai részben rendhagyó módon rögtön két hölgyeményről írunk, akik történetesen testvérek. A holland származású Jansen-nővérek mindketten több alkalommal együtt dolgoztak Arjennel. Nézzük, pontosan mi mindenben! Continue reading  Post ID 3165


  • Hová tűntek?

    Vannak zenekarok, akik ígéretesen indultak. Akiknek egy-egy dalát, videoklipjét felkapták a legnagyobb videomegosztó oldal látogatói, ám nem követte folytatás, vagy szó nélkül tűntek el. Most górcső alá veszünk néhány ilyen videoklipet, amelyek egy ideje keringenek az éterben, és utánajárunk, mi történhetett az előadóikkal. Continue reading  Post ID 3165


  • Retro-blokk: Demether – Silence

    A mai részben egy szerb zenekar, a Demether a főszereplő. A projektet spontán hozta létre Damjan Deurić billentyűs és dalszerző, Dunja Deurić énekesnő és Darko Višković gitáros. 2002-től számítják a zenekar hivatalos életre hívását. 2003-ban alakult ki az első állandó felállás: ekkor csatlakozott hozzájuk a magyar származású Attila Benke dobos, Nebojša Marinkov basszusgitáros és egy férfiénekes, Branislav Kolarski. Ebben az évben három demofelvételt is rögzítettek, és első sikereiket is megszerezték: a Radio 202 a „Best Demo Band” díjjal jutalmazta őket, illetve Szerbia egyik legnagyobb zenei fesztiválán a zsűri is díjazta a munkájukat. 2004-ben elkészült és megjelent debütáló albumuk Within the Mirror címmel, amelyet a One Records adott ki, majd 2005-ben újra megjelent a mexikói New Moon kiadónál.
    A Silence egyike a Demether legelső dalainak, 2003-ban a három demóból kettőn már szerepelt, és  természetesen a debütáló albumon is helyet kapott. Nem meglepő tehát, hogy 2004-2005 körül ehhez a számhoz forgatta a zenekar az első videoklipjét.

    Második albumuk 2007-ben érkezett Beautiful címmel, ezután azonban a zenekar évekre eltűnt. Ekkortájt semmit nem lehetett hallani felőlük, kérdéses volt, léteznek-e még egyáltalán. Végül 2014-ben visszatértek egy vadonatúj dallal, ez volt a Two Roses. Megújult a zenekari felállás is, a régi tagok közül Damjan és Dunja Deurić, valamint Attila Benke maradt, hozzájuk 2013-ban csatlakozott basszusgitáros posztra a szintén magyar gyökerekkel rendelkező Ágnes Meleghy, a gitáros posztot Mihajlo Oklobdžija töltötte be.
    Szintén 2014-ben kiadtak még egy új dalt Child of Today címmel, legfrissebb számuk pedig a 2016-os Faith Suicide.


  • Arjen Lucassen hölgyei – 3.rész

    Ebben a cikksorozatban sorra vesszük Arjen Lucassen énekesnőit, akik akár egyszer, akár visszatérő vendégként vagy saját projekt keretén belül együtt dolgoztak a holland zenész/dalszerzővel.

    MARCELA BOVIO

    A mexikói származású énekesnő először a 2004-es The Human Equation című Ayreon-albumon dolgozott együtt Arjennel, amelyen ő alakította a feleség szerepét. Ezután Marcela a The Final Experiment lemez 2005-ös újravett változatán is feltűnt egy dal erejéig, ám ugyanebben az évben főszerephez jutott Arjen Lucassen világában. A holland zenész ugyanis ekkor alapította meg a progresszív/szimfonikus gothic metalban utazó Stream of Passion zenekart, amelynek frontasszonyi posztjára Marcelát választotta. Bovio nemcsak énekelt, hanem hegedűn is játszott a csapatban. A kezdetekben igen vegyes összetételű volt a Stream of Passion a nemzetiségeket tekintve: Marcela mellett az első billentyűs, Alejandro Millán is Mexikóból származott, az egyik gitáros, Lori Linstruth az Egyesült Államokból, Arjen és a dobos Davy pedig Hollandiából. Egy ideig a koncerteken háttérénekesként részt vett Marcela húga, Diana Bovio is. Később aztán tagcserék történtek, és Marcelán kívül minden poszton holland zenészek játszottak.
    Arjen Lucassen csak az első két évben segítette gitárosként a zenekart. Aztán elengedte a kezüket, de jó kapcsolatban maradtak. Az Ayreon 2016-os The Theater Equation rockoperájában Marcela is színpadra lépett.


    Marcela Bovio első zenekara egy Hydra nevű mexikói formáció volt 1995-től 2001-ig, de ez a projekt mindössze egy EP-t élt meg. Ezután szintén hazájában megalapította a progresszív rock/metalt játszó Elfonía zenekart, amely 2001-től 2006-ig létezett, és két albumot adtak ki. Bovio és a billentyűs Alejandro Millán innen igazolt át Arjen mellé, és a Stream of Passion meghozta a nemzetközi áttörést az énekesnő számára. Tizenegy éves fennállásuk alatt négy nagylemezt és két DVD-t jelentettek meg, sikert sikerre halmoztak, nevük bekerült a headliner zenekarok közé. Marcelára a szerelem is rátalált az együttes berkein belül, 2011-ben házasságot kötött a Stream of Passion basszusgitárosával, Johan van Stratummal.
    2016-ban a zenekar bejelentette feloszlását, és a Memento című DVD kiadvánnyal búcsúztak rajongóiktól.
    2016 decemberében Marcela és férje csatlakozott az Anneke van Giersbergen alapította VUUR zenekarhoz, ám Bovio 2017. április 11-én zenei különbözőségek miatt távozott a csapatból. Jelenleg szólókarrierjére koncentrál, illetve 2017 óta tagja a holland Mayan zenekarnak.