• Category Archives Érdekességek
  • Cikksorozatok, különleges interjúk, érdekes tudnivalók

  • Retro-blokk: Leaves’ Eyes – Into Your Light

    Amint azt az előző részben említettük, Liv Kristine a Theatre of Tragedy-ből való kiválása után 2003-ban megalapította a Leaves’ Eyes zenekart a német Atrocity tagjainak segítségével. A srácok nem voltak már ismeretlenek számára, korábban több albumukon is vendégénekelt. Emellett az Atrocity frontemberével, Alexander Krullal (aki a Leaves’ Eyes társvokalistája is lett Liv mellett) egymásba szerettek, és szintén 2003-ban összeházasodtak. Később született egy kisfiuk is, Leon Alexander.
    2004-ben kiadták Into Your Light című kislemezüket, és ehhez a dalhoz forgatták első videoklipjüket. Ugyanebben az évben megjelent debütáló albumuk Lovelorn címmel. A szimfonikus/gothic metal jegyeiben íródó dalok varázslatos, misztikus világot építettek fel, Liv Kristine éteri hangja köré épülve.

    A csapat az évek során sikert sikerre halmozott, a Female Metal világának egyik vezető nevévé nőtte ki magát. Liv Kristine és a Leaves’ Eyes hat nagylemezt adott ki 2004 és 2015 között, azonban ez a történet is csúnya véget ért: 2016-ban Liv Kristine és a zenekar viharos körülmények között vált el egymástól. Az énekesnő közleménye alapján ezt a döntést nélküle hozták meg, míg a Leaves’ Eyes közös megegyezésről beszélt. Mindenesetre a bejelentéssel együtt már megvolt Liv Kristine utódja a finn Elena Siirala személyében. A rajongók felháborodtak ezen az eljáráson, sokan fordítottak hátat a Leaves’ Eyesnak, talán még mostanra sem csillapodtak le teljesen a kedélyek.
    Nem elhanyagolható tény az sem, hogy Liv Kristine és Alexander Krull 2016 januárjában elvált egymástól.

    Bárhogy is lesz a későbbiekben, azért nem tanácsos elfelejteni a jobbnál jobb dalokat, amiket annak idején együtt hoztak létre. Tekintsük meg tehát debütáló számukat és videoklipjüket!


  • Arjen Lucassen hölgyei – 2.rész

    Ebben a cikksorozatban sorra vesszük Arjen Lucassen énekesnőit, akik akár egyszer, akár visszatérő vendégként vagy saját projekt keretén belül együtt dolgoztak a holland zenész/dalszerzővel.

    ANNEKE VAN GIERSBERGEN

    Talán kijelenthető, hogy ő Arjen egyik kedvenc énekesnője. Anneke hosszú évek óta adja a hangját Lucassen munkáihoz. Legelőször az Ayreon 1998-as Into The Electric Castle albumon tűnt fel, ő „alakította” az egyiptomi karaktert. 2000-ben a Temple of The Cat című kislemezen is énekelt, majd a 2008-as 01011001 albumon is részt vett. 2015-ben színpadra állították Ayreon The Human Equation című lemezét, a művet pedig 2016-ban The Theater Equation címmel DVD-n is kiadták. Ebben a színpadi változatban Anneke is szerepelt, ő játszotta a Félelmet, bár az eredeti, 2013-as albumon ezt a szerepet egy férfi, Mikael Åkerfeldt énekelte.
    2014-ben Arjen és Anneke saját projektbe kezdett, ez lett a The Gentle Storm. Egy évvel később, 2015-ben kiadták a zenekar első és eddigi egyetlen albumát The Diary címmel. Arjen Lucassen csak az első koncerten lépett fel a csapattal, azután Anneke egyedül koncertezett a session zenészekkel. Azt nem tudni, lesz-e folytatása a projektnek, mivel Arjen visszatért a többi munkájához, Anneke pedig a The Gentle Storm koncertzenészeivel karöltve megalapította a Vuur zenekart 2016-ban, amelynek debütáló albuma In This Moment We Are Free – Cities címmel október 20-án jelenik meg.


    Anneke van Giersbergen nevét a The Gatheringgel ismertük meg, amelynek 1994-től 2007-ig volt az énekesnője. Miután onnan kilépett, 2014-ig leginkább szólózott az Agua de Annique projekttel, illetve több csapatnál vendégénekelt egy-egy dal erejéig. Nemcsak énekes, hanem dalszerző és gitáros is. Férje, Rob Snijders egyben zenésztársa is, az Aqua de Annique dobosa. 2005-ben megszületett közös gyermekük, Finn.
    Anneke számos alkalommal fellépett Magyarországon: A The Gatheringgel visszatérő vendégek voltak a Sziget Fesztiválon és a E-klubban, szólóban 2010 és 2014 között négyszer járt nálunk, a The Gentle Storm pedig 2015-ben két alkalommal is ellátogatott Magyarországra.


  • Retro-blokk: Theatre of Tragedy – Machine

    A norvég Theatre of Tragedy zenekar 1993-ban alakult Suffering Grief néven, aztán egy rövid ideig La Reine Noirként zenéltek, míg végül kitalálták a végleges nevet. Frontemberként először a magyar származású Raymond István Rohonyi csatlakozott hozzájuk, majd az eredetileg csak egy szám erejéig közreműködő Liv Kristine is állandó taggá vált. Vele 1996-tól kezdve távmunkában dolgoztak együtt, mivel Liv Németországba költözött.
    Korai munkásságuk jelentős hatással volt a gothic metal műfajra. Úttörőnek számítottak a férfi basszus/hörgés és a női szoprán párosításával, egyfajta „Szépség és a Szörnyeteg” stílust alkotva, ez később számos zenekarra hatással volt. Első három albumuk (Theatre of Tragedy, Velvet Darkness They Fear, Aégis) a gothic/doom/death metal jegyében íródtak, főként 17. századi angol nyelven, helyenként németül.
    2000-ben megjelenő, Musique című új lemezükkel azonban éles váltást vett a zenei műfajuk, elhagyták a korábbi jellemzőket, helyette industrial rock és electropop elemekkel tértek vissza. Bár sok korábbi rajongót sokkolt a hirtelen váltás, és elpártoltak mellőlük, a lemez új hallgatókat is hozott magával. Erről az albumról való a Machine című dal, amihez a lent található videoklipet is forgatták.

    2002-ben megjelent ötödik lemezük, Assembly címmel.
    2003-ban Liv Kristine-t „megkerülhetetlen zenei ellentétekre” hivatkozva kirúgták a zenekarból, amiről az énekesnő a csapat honlapján értesült. Helyére Nell Sigland érkezett, vele adták ki a 2006-os Storm című albumot, amin tartották még ugyan az előző két album elektronikus és industrial jegyeit, ám emellett kezdtek visszaköszönni a korai műfajuk elemei is. Hetedik és egyben utolsó lemezük, a Forever is the World leginkább az Aégis album hangzásvilágát hozta vissza.
    A Theatre of Tragedy 2010-ben jelentette be feloszlását, rajongóiktól egy utolsó európai turnéval és egy „Last Curtain Call” című DVD-vel búcsúztak.

    Mindeközben Liv Kristine 2003-ban megalapította a német Atrocity tagjainak közreműködésével a Leaves’ Eyes zenekart. De ez már egy másik történet.


  • Arjen Lucassen hölgyei – 1.rész

    Arjen Lucassen egy holland zeneszerző és zenész, aki nagyon sokat tesz azért, hogy egységet kovácsoljon a rock/metal világ zenészei között. Szólóprojektje mellett neki köszönhetjük többek között az Ayreon, Ambeon, Stream of Passion és a The Gentle Storm zenekarokat is. Ayreon nevű projektjén belül rendszerint koncepciós albumokat, rockoperákat, metal-operákat ír, amelyek teljes történetekből és karakterekből állnak. A szereplőket különféle neves énekesek személyesítik meg, illetve a zenészposztokon is több vendég megfordult már. Maga Arjen elsősorban gitáron, fúvós és billentyűs hangszereken játszik, de basszusgitározik és énekel is, a The Human Equation című Ayreon-albumon ő „alakította” a legjobb barát szerepét. Nemcsak a saját projektjeiben dolgozott együtt számos zenésszel, ő maga is szívesen vendégeskedik más zenekaroknál.
    Most induló cikksorozatunkban sorra vesszük azokat az énekesnőket, akik akár egyszeri, akár visszatérő vendégek voltak Arjen Lucassen oldalán. Continue reading  Post ID 2680


  • Aleah Stanbridge hagyatékai

    Aleah Stanbridge énekesnőnél 2013-ban diagnosztizáltak rákot, 2016. április 18-án pedig szervezete feladta a küzdelmet a gyilkos kórral szemben. Mindössze harminckilenc éves volt. Angyali, éteri hangja és gyönyörű, mélyre hatoló szövegei megmaradtak nekünk, éltetve ezzel őt szívünkben. Ebben a cikkben két olyan projektet mutatunk be, amelyek az ő munkásságának állítanak emléket.   Continue reading  Post ID 2680


  • Retro-blokk: Tristania – Evenfall/Equilibrium

    Sorozatunk mai részében a Tristania korai munkásságaival nosztalgiázunk – rögtön két dallal is, két érából.
    A csapat 1996-ban alakult a norvég Stavanger városban. Alapítótagjai voltak Einar Moen (billentyű), Kenneth Olsson (dob), valamint Morten Veland, aki azonban 2000-ben kilépett, és létrehozta a Sirenia zenekart. 1997-ben stúdióba vonultak, hogy rögzítsék első demóikat. Vibeke Stene, a zenekar későbbi frontasszonya alig tizenkilenc évesen itt csatlakozott a munkálatokhoz, ám eredetileg csak erre az alkalomra mint vendégénekes. A közös munka azonban olyan jól sikerült, hogy a Widow’s Weeds című 1998-as debütáló albumon is énekelt. Vibeke elmondása szerint akkor szembesült azzal, hogy ő is a zenekar tagja, amikor olvasott egy ajánló cikket a lemezről. Ezen az anyagon tűnt fel vendégénekesként Østen Bergøy, aki aztán 2010-ig szintén állandó tag volt.
    A Widow’s Weeds albumon kapott helyet az Evenfall című dal is, amelyhez az első videoklipjüket készítették. A videó leginkább egy koncertfelvételből áll, amit kiegészítettek egy szépiaeffektes történetszállal. Érdemes figyelni Vibeke átszellemült mozdulatsorait a koncert alatt!

    Most kicsit ugrunk az időben, és áttérünk egy 2005-ös dalra, az Equilibriumra. Miután a debütáló album után még két lemezt kiadtak, a zenekar egy kisebb pihenőt tartott, hogy nyugodtan koncentrálhassanak a dalírásra. 2005-ben aztán visszatértek az Ashes című albummal, amellyel új irányt vett a zenéjük, hátrahagyták a klasszikus és operás elemeket, és a korai albumokra jellemző doom/death metal elemek is háttérbe szorultak. Az Equilibrium videoklipje már egy jóval profibb munka, mint az első videójuk, látni, hogy komoly rendezés áll mögötte.

    A Tristania méltán írta be magát a female metal történelmébe, és nagy nevet szereztek az iparban, ám pályájuk nem volt zökkenőmentes. Számos tagcsere történt a különféle posztokon, köztük a zenekar „arcai” is távoztak, akikkel a nagyközönség megismerte őket. Vibeke Stene 2007-ben, tíz év közös munka után búcsúzott el a Tristaniától, hogy énektanári karrierjére fókuszálhasson. A másik énekes, Østen Bergøy 2010-ben lépett ki a zenekarból, hogy több időt szentelhessen a családjának, mivel időközben édesapa lett.
    Vibeke utódját még távozásának évében megtalálták az olasz Mariangela Demurtas személyében, Østen helyét pedig Kjetil Nordhus vette át, aki egyben akusztikus gitáros is. A basszusgitár, gitár és dob posztján is 2009-2010 között történtek változások, a ’96-os legénységből már csak az alapító Einar Moen és a gitáros/hörgős Anders Høyvik maradt. A megújult felállás azóta két albumot adott ki, a 2010-es Rubicont, valamint a 2013-as Darkest White-ot.


  • Retro-blokk: Mantus – Wir warten auf den Tod

    trees-19013_960_720Van valami különleges hangulata annak, amikor az interneten barangolva régi videoklipekbe futunk bele, azokból az időkből, amikor a female rock/metal világ jelenlegi formája még csak bontogatta a szárnyait. Ebben a cikksorozatban a nosztalgiáé a főszerep, kicsit visszautazunk az időben.
    A mai részben egy kevésbé ismert német zenekarral nosztalgiázunk. A Mantust egy Martin Schindler nevű mindenes zenész hozta létre 1997-ben. Elképzelése egy gothic/doom metal projekt volt, ám ahhoz, hogy a sötét romantikáról való elképzelései megvalósulhassanak, szükség volt egy női hangra is, amely a férfivokállal váltakozva adja meg a hangulatot. Így jött a képbe testvére, Tina. Bevetették magukat a közös munkába, és bár sosem értek el igazi áttörést a zeneiparban, meglehetősen termékenynek bizonyultak, hiszen a kettős 2000-től 2006-ig minden évben adott ki albumot.
    A 2000-ben megjelent debütáló albumukról (Liebe und Tod) származik a Wir warten auf den Tod című dal, amihez első videoklipjüket forgatták.
    2005-ben a Mantus egy időre visszavonult (bár 2006-ban még kiadtak egy válogatáslemezt az eddigi munkáikból), és csak 2009-ben tértek vissza. Ebben a négyéves szünetben a testvérpár belekezdett egy Sepia nevű gothic metal projektbe, amelyet rendes négytagú zenekarrá bővítettek ki, és 2007-ben megjelentettek egy albumot Goodbye Tristesse címmel. A Sepia pályafutása azonban itt ki is fújt, 2009-ben pedig a Mantus új lemezzel tért vissza. Folytatták a régi hagyományt, és továbbra is évente jelentettek meg albumokat.
    2012-ben Tina Schindler elbúcsúzott a projekttől, helyére Chiara Amberia érkezett. 2013-ban újabb válogatásalbumot adtak ki az előző tizenkét év munkásságából. Legutóbbi lemezük 2016-ban jelent meg Refugium címmel.
    Az idén húszéves projekt 2009-ig nem lépett színpadra, mivel csak ketten voltak a Mantusban, és túl körülményesnek tartották, hogy vendégzenészeket keressenek. Azóta – bár még mindig csak kéttagú a felállás – már gyűjtöttek koncertélményeket.
    Szövegeik legtöbbje a szeretetről, halálról, örökkévalóságról és halhatatlanságról szól, ám vannak olyan darabok, amelyek nehezebb, társadalmi-kritikus problémákat érintő témákról szólnak, mint például a rasszizmus, a idegengyűlölet és a nemi erőszak.
    Most tehát repüljünk vissza az időben 2000-ig, és nosztalgiázzunk a Mantus legelső videoklipjével!


  • Felfedezettjeink 3. rész – Shadowside

    shadowsideakkormost2010-ben szörfözgettem az interneten, nézelődtem a legnagyobb videomegosztó oldalon, amikor is szembejött velem egy brazil csapat. Láttam egy fiatal, babaarcú leányzót, a zene annak rendje és módja szerint elindult – majd a lány kinyitotta a száját, és döbbenten pislogtam a monitorra, mert egyáltalán nem ilyen hangra számítottam. Na, ők voltak a Shadowside… Continue reading  Post ID 2680


  • Retro-blokk: Nightwish – Sleeping Sun

    trees-19013_960_720Van valami különleges hangulata annak, amikor az interneten barangolva régi videoklipekbe futunk bele, azokból az időkből, amikor a female rock/metal világ jelenlegi formája még csak bontogatta a szárnyait. Ebben a cikksorozatban a nosztalgiáé a főszerep, kicsit visszautazunk az időben.
    A sorozat második részében egy Nightwish-klasszikussal foglalkozunk. Azt hiszem, a zenekart nem kell bemutatni. A Nightwish 1996-ban alakult Finnországban, Kitee városban, alapítói Tuomas Holopainen, Tarja Turunen és Emppu Vuorinen voltak. Debütáló albumukat Angel Fall First címmel 1997-ben adták ki, ám az áttörést a második lemezzel, az 1998-as Oceanbornnal érték el.
    1999-ben a csapat kiadott egy négyszámos kislemezt Sleeping Sun (Four Ballads of the Eclipse) címmel, az akkori napfogyatkozás alkalmából. A címadó dalhoz forgatták le a lentebb megtekinthető videoklipet. A Sleeping Sun aztán felkerült az Oceanborn későbbi kiadásaira bónuszdalként.
    A videó 1999 júliusában készült, Sami Käyhkö rendezésével Ivalóban és az Inari tónál forgatták. A klipben gyönyörű tájakat (erdőket, tópartot, mezőket) láthatunk. Tarja Turunen a videoklip forgatásának idején még a huszonkettőt sem töltötte be.
    2005-ben a Nightwish újravette a dalt annak apropójából, hogy egy válogatáslemezt adtak ki Highest Hope címmel, erre került fel az új verzió. Emellett kiadtak egy Sleeping Sun című kislemezt is, amely tartalmazza az újravett felvételt, a rádiós változatot és az eredeti, ’99-es verziót. Tarja utolsó közös stúdiómunkája volt a zenekarral, hogy újra felénekelte a számot. Ehhez a változathoz is készült egy videoklip, amelyben Tarja valkűrként sétál halott és sebesült katonák között a csatatéren, a zenekar többi tagjai pedig harcosokként jelennek meg.
    2005. október 21-én a Nightwish nyílt levélben szólította fel Tarja Turunent, hogy hagyja el a zenekart. Ehhez a döntéshez elhúzódó belső konfliktusok vezettek. Tarja azóta szólókarriert épített fel, a Nightwish pedig 2012-ig Anette Olzon énekesnővel, 2013-tól pedig Floor Jansennel folytatta.
    Mi most a Sleeping Sun 1999-es változatával nosztalgiázunk. Íme!


  • Retro-blokk: Silentium – Painless

    trees-19013_960_720Van valami különleges hangulata annak, amikor az interneten barangolva régi videoklipekbe futunk bele, azokból az időkből, amikor a female rock/metal világ jelenlegi formája még csak bontogatta a szárnyait. Ebben a cikksorozatban a nosztalgiáé a főszerep, kicsit visszautazunk az időben.
    Az első részben a Silentium zenekar Painless című dalának klipjét tekinthetitek meg. Az együttes Finnországban alakult 1995-ben, kezdetben szimfonikus/doom/gothic metalt játszottak, később gothic metalt. Az első demo és EP felvételeik még csak kazettán jelentek meg annak idején. Első nagylemezük Infinita Plango Vulnera címmel 1999-ben debütált a Spikefarm kiadónál – érdekesség, hogy a Spikefarmot éppen abban az évben hozták létre, és ez a Silentium-album volt az első lemez, amit kiadtak. Ugyanitt jelent meg a csapat második albuma, a 2001-es Altum – ezen szerepel a Painless című dal, amihez a szóban forgó videó készült.
    Ebben az időszakban Tiina Lehvonen énekelt a csapatban, kiegészítve az alapító férfiénekest és basszusgitárost, Matti Aikiót. A Painless videoklipjében szereplő hölgy megosztja a nézőket, sokan tesznek megjegyzést testalkatára, mások azonban kifejezetten örülnek, hogy végre nem csak szupervékony modellalkatokat lehet látni klipekben. Egy külföldi fórumbejegyzés szerint a főszereplő nő maga Tiina Lehvonen, aki egyébként 2003-ig erősítette a zenekart. Ekkor kilépett, arra hivatkozva, hogy nem tud száz százalékos időt fordítani a Silentiumra. Így a Sufferion – Hamartia of Prudence című album jó részét a Lullacry régi énekesnője, Tanya énekelte fel, egy Maija Turunen nevű hölgyeménnyel karöltve. Ezen a lemezen egyébként a Nightwish vezetője, Tuomas Holopainen végezte a produceri munkákat.
    2004 óta Riina Rinkinen az énekesnőjük. Utoljára 2008-ban jelentkeztek albummal (Amortean), ezután néhány évig nem hallattak magukról. 2014-ben megújult erővel tértek vissza, új albumon kezdtek el dolgozni, jelenleg pedig a kész anyaggal kiadót keresnek.