• Tag Archives progresszív

  • Forbidden Lore

    Posted on by Esmi Comment

    Ezúttal egy görög zenekart ajánlunk nektek! A Forbidden Lore névre keresztelt csapatról egyelőre keveset tudunk. 2015 januárjában jött létre, műfajukat pedig leginkább a szimfonikus metal, a progresszív metal és a filmzenei betétek ötvözéseként jellemzik. Első EP-jüket önerőből adták ki 2016 októberében, amely három dalt tartalmaz. Ezek közül az Endless Run című számhoz videoklipet is forgattak. Egy kritikaíró szerint aki szereti a Nightwish és az Epica zenekarokat, annak ez az anyag is tetszeni fog.
    Kíváncsian várjuk a folytatást!

    Tagok:
    Georgia Mavrantza – ének
    Timoleon Adamopoulos – gitár
    Argiris Tsagkalidis – basszusgitár

    Facebook: https://www.facebook.com/forbiddenlore.band


    This entry was posted in Ajánlók and tagged

  • Dreamgrave – Néhány szó az új lemezről

    Posted on by Esmi Comment

    Monuments I. – The Anxious címmel megjelent a szegedi prog rock/metal Dreamgrave új EP-je, a nemzetközi prog szcénában több sikert is elért 2014-es Presentiment album után. A 3 tételes EP végighallgatható, letölthető, megvásárolható a zenekar Bandcamp oldalán, vagy Facebookon keresztül.

    A teljes produkció ismét a Miracle Soundban, Vári Gábor vezetése alatt készült. A következő két rész (The Mad and The Imperious) átlagosan 9-10 havonta fog érkezni. A borítóterv Tobias Art keze munkáját dícséri, aki a Presentiment digipak 20 oldalas bookletét is illusztrálta.

    Monuments, egy EP-sorozat


    Mint a Presentimentnél, itt is egy koncepció köré írta (és írja) a dalokat a zenekar.
    A Monuments egy kislemezhármas – a zenekar három EP-t tervez kiadni egy közös koncepció mentén: The Anxious, The Mad és a The Imperious alcímekkel, melyek a mai, egyre uniformizálódó világról mesélnek és azt taglalják, hogy ebben az emberek milyen módon adják fel önmaguk identitását.

    Feltöltés, transzformáció és feldolgozás alatt állunk mindannyian: a Monuments című szám – és maga a koncepció is – az egyéniségek elporladó egységesülésének tendenciájáról szól, mely a megfelelés önként választott kényszerébe taszít minket, elkerülhetetlenül. Hozzászokunk az eltermékesített, előre feldolgozott, gyors és eldobható világunkhoz, és közben szorongunk, megőrülünk, vagy domináljuk a folyamatot. E három aspektus formálja jelen és a következő két kislemez dalait.

    A dalok a debütalbummal ellentétben nincsenek szorosan összefűzve, és mindegyiknek külön témája van.

    A Drop The Curtain azokról az emberekről szól, akik demenciában szenvednek, és azokról is, akik a teljes életüket annak szentelik, hogy róluk gondoskodjanak, az utolsó pillanatig. A következő dal, és egyben címadó dal (a borítóval együtt) a már ismertetett világot festi le, bontja ki. A Passing Faith in Others egy szerelmes dal, de nem a hagyományos fajtából. Az emberek nagy része mohón törekszik arra, hogy irigylésre méltó reputációt építsen maga köré. Bármit megtesznek a legtrendibb cuccokért, tökéletes embereket akarnak maguk köré. Másrészt kidobnak bármit ami elromlik, vagy nem tökéletes a szemükben többé, és meg sem próbálják azokat megjavítani. És ez különösen igaz a kapcsolatokra. Vagy ami még rosszabb: inkább megmaradnak egy komfortos hazugságban…

    A zenekarról ITT írtunk ajánló cikket!


    This entry was posted in Hírek and tagged

  • Arjen Lucassen hölgyei – 3.rész

    Posted on by Esmi Comment

    Ebben a cikksorozatban sorra vesszük Arjen Lucassen énekesnőit, akik akár egyszer, akár visszatérő vendégként vagy saját projekt keretén belül együtt dolgoztak a holland zenész/dalszerzővel.

    MARCELA BOVIO

    A mexikói származású énekesnő először a 2004-es The Human Equation című Ayreon-albumon dolgozott együtt Arjennel, amelyen ő alakította a feleség szerepét. Ezután Marcela a The Final Experiment lemez 2005-ös újravett változatán is feltűnt egy dal erejéig, ám ugyanebben az évben főszerephez jutott Arjen Lucassen világában. A holland zenész ugyanis ekkor alapította meg a progresszív/szimfonikus gothic metalban utazó Stream of Passion zenekart, amelynek frontasszonyi posztjára Marcelát választotta. Bovio nemcsak énekelt, hanem hegedűn is játszott a csapatban. A kezdetekben igen vegyes összetételű volt a Stream of Passion a nemzetiségeket tekintve: Marcela mellett az első billentyűs, Alejandro Millán is Mexikóból származott, az egyik gitáros, Lori Linstruth az Egyesült Államokból, Arjen és a dobos Davy pedig Hollandiából. Egy ideig a koncerteken háttérénekesként részt vett Marcela húga, Diana Bovio is. Később aztán tagcserék történtek, és Marcelán kívül minden poszton holland zenészek játszottak.
    Arjen Lucassen csak az első két évben segítette gitárosként a zenekart. Aztán elengedte a kezüket, de jó kapcsolatban maradtak. Az Ayreon 2016-os The Theater Equation rockoperájában Marcela is színpadra lépett.


    Marcela Bovio első zenekara egy Hydra nevű mexikói formáció volt 1995-től 2001-ig, de ez a projekt mindössze egy EP-t élt meg. Ezután szintén hazájában megalapította a progresszív rock/metalt játszó Elfonía zenekart, amely 2001-től 2006-ig létezett, és két albumot adtak ki. Bovio és a billentyűs Alejandro Millán innen igazolt át Arjen mellé, és a Stream of Passion meghozta a nemzetközi áttörést az énekesnő számára. Tizenegy éves fennállásuk alatt négy nagylemezt és két DVD-t jelentettek meg, sikert sikerre halmoztak, nevük bekerült a headliner zenekarok közé. Marcelára a szerelem is rátalált az együttes berkein belül, 2011-ben házasságot kötött a Stream of Passion basszusgitárosával, Johan van Stratummal.
    2016-ban a zenekar bejelentette feloszlását, és a Memento című DVD kiadvánnyal búcsúztak rajongóiktól.
    2016 decemberében Marcela és férje csatlakozott az Anneke van Giersbergen alapította VUUR zenekarhoz, ám Bovio 2017. április 11-én zenei különbözőségek miatt távozott a csapatból. Jelenleg szólókarrierjére koncentrál, illetve 2017 óta tagja a holland Mayan zenekarnak.


    This entry was posted in Érdekességek and tagged