• Tag Archives retro
  • Retro-blokk: Within Temptation – Ice Queen

    Sharon den Adel és párja, a gitáros Robert Westerholt már korábban is zenélt együtt, ám 1996-ban úgy döntöttek, alapítanak egy saját, közös zenekart. A gothic/szimfonikus metal projekt először a The Portal nevet kapta, ám hamar nevet változtattak, és Within Temptation lett belőle. 1997-ben debütált első nagylemezük, az Enter, amely pozitív visszajelzéseket kapott az underground körökben. Az igazi sikert a második, 2000-res Mother Earth című albumuk hozta meg számukra, amellyel a nagyközönség előtt is ismertté váltak. Erről elsőként az Our Farewell című dal jelent meg kislemezként, ám az nem jutott fel a listákra. Második kiadott daluk, az Ice Queen azonban meghozta a várva várt áttörést. Külön EP-t is kapott 2001-ben. A dal mondanivalója egyszerű, egy interjúban Sharon elmondta, hogy a dal a természetről szól, és arról, ahogy a dolgok ott mennek. Robert Westerholt annyival kommentálta a dolgot, hogy a dal a télről mesél.

    Ehhez a számhoz fűződik a Within Temptation első videoklipje is – pontosabban az első kettő, mivel két videó is készült a dalhoz. Az első változat csak Hollandiában jelent meg, habár úgy ismert, mint a “német verzió”. Ebben a klipben egy lány koncertvideókat tartalmazó honlapokat keres, mígnem talál egy linket, amelyre kattintva a Within Temptation 2001-es landgraafi fellépésébe nyer bepillantást. Miközben a koncertet nézi, további hivatkozásokra kattintgatva különféle információkat kap a csapatról.

    A második videoklip már a nemzetközi kiadáshoz készült. A forgatáshoz green screen effekteket használtak, amelynek köszönhetően a zenekar tagjai különféle háttérrel jelennek meg a klipben, így Sharon az égben lebeg, Robert Westerholt tüzes hátteret kapott, a dobos pedig mennydörgést és vihart. Egy idő múlva a teljes zenekar egy vörös bolygón jelenik meg.

    Innentől kezdve a Within Temptation karrierje megállíthatatlanul ívelt felfelé, a Female Metal vezető nevei között tartják őket számon. Szimfonikus hangzásviláguk és Sharon éteri hangja sajátos, egyedi hangzásvilágot alkotott meg. 2011-ben úgy döntöttek, stílust váltanak, mert idejét látták megújulni. The Unforgiven című koncepciós albumukon (amelyhez még saját képregény is készült) már nem kapott főszerepet a szimfonikus hangzásvilág, ellenben rockosabb, helyenként a nyolcvanas évek pop-rock hangzásvilágának a hatását őrző anyagot kaptunk. Bár eleinte voltak, akik nem tudtak mit kezdeni a hirtelen stílusváltással, az album ugyanúgy hozta a várt sikert. Ezt csak növelte a 2014-es Hydra című lemez, amelyen folytatják a megkezdett irányt, és több illusztris vendég is hangját adta egy-egy dalhoz.
    A Within Temptation következő albuma 2018-ban várható, közben pedig Sharon belekezdett egy My Indigo nevű szólóprojektbe.
    Ő és Robert, a Within Temptation alapítótagjai, még mindig együtt vannak, három közös gyermekük született.


  • Retro-blokk: Demether – Silence

    A mai részben egy szerb zenekar, a Demether a főszereplő. A projektet spontán hozta létre Damjan Deurić billentyűs és dalszerző, Dunja Deurić énekesnő és Darko Višković gitáros. 2002-től számítják a zenekar hivatalos életre hívását. 2003-ban alakult ki az első állandó felállás: ekkor csatlakozott hozzájuk a magyar származású Attila Benke dobos, Nebojša Marinkov basszusgitáros és egy férfiénekes, Branislav Kolarski. Ebben az évben három demofelvételt is rögzítettek, és első sikereiket is megszerezték: a Radio 202 a „Best Demo Band” díjjal jutalmazta őket, illetve Szerbia egyik legnagyobb zenei fesztiválán a zsűri is díjazta a munkájukat. 2004-ben elkészült és megjelent debütáló albumuk Within the Mirror címmel, amelyet a One Records adott ki, majd 2005-ben újra megjelent a mexikói New Moon kiadónál.
    A Silence egyike a Demether legelső dalainak, 2003-ban a három demóból kettőn már szerepelt, és  természetesen a debütáló albumon is helyet kapott. Nem meglepő tehát, hogy 2004-2005 körül ehhez a számhoz forgatta a zenekar az első videoklipjét.

    Második albumuk 2007-ben érkezett Beautiful címmel, ezután azonban a zenekar évekre eltűnt. Ekkortájt semmit nem lehetett hallani felőlük, kérdéses volt, léteznek-e még egyáltalán. Végül 2014-ben visszatértek egy vadonatúj dallal, ez volt a Two Roses. Megújult a zenekari felállás is, a régi tagok közül Damjan és Dunja Deurić, valamint Attila Benke maradt, hozzájuk 2013-ban csatlakozott basszusgitáros posztra a szintén magyar gyökerekkel rendelkező Ágnes Meleghy, a gitáros posztot Mihajlo Oklobdžija töltötte be.
    Szintén 2014-ben kiadtak még egy új dalt Child of Today címmel, legfrissebb számuk pedig a 2016-os Faith Suicide.


  • Retro-blokk: Leaves’ Eyes – Into Your Light

    Amint azt az előző részben említettük, Liv Kristine a Theatre of Tragedy-ből való kiválása után 2003-ban megalapította a Leaves’ Eyes zenekart a német Atrocity tagjainak segítségével. A srácok nem voltak már ismeretlenek számára, korábban több albumukon is vendégénekelt. Emellett az Atrocity frontemberével, Alexander Krullal (aki a Leaves’ Eyes társvokalistája is lett Liv mellett) egymásba szerettek, és szintén 2003-ban összeházasodtak. Később született egy kisfiuk is, Leon Alexander.
    2004-ben kiadták Into Your Light című kislemezüket, és ehhez a dalhoz forgatták első videoklipjüket. Ugyanebben az évben megjelent debütáló albumuk Lovelorn címmel. A szimfonikus/gothic metal jegyeiben íródó dalok varázslatos, misztikus világot építettek fel, Liv Kristine éteri hangja köré épülve.

    A csapat az évek során sikert sikerre halmozott, a Female Metal világának egyik vezető nevévé nőtte ki magát. Liv Kristine és a Leaves’ Eyes hat nagylemezt adott ki 2004 és 2015 között, azonban ez a történet is csúnya véget ért: 2016-ban Liv Kristine és a zenekar viharos körülmények között vált el egymástól. Az énekesnő közleménye alapján ezt a döntést nélküle hozták meg, míg a Leaves’ Eyes közös megegyezésről beszélt. Mindenesetre a bejelentéssel együtt már megvolt Liv Kristine utódja a finn Elena Siirala személyében. A rajongók felháborodtak ezen az eljáráson, sokan fordítottak hátat a Leaves’ Eyesnak, talán még mostanra sem csillapodtak le teljesen a kedélyek.
    Nem elhanyagolható tény az sem, hogy Liv Kristine és Alexander Krull 2016 januárjában elvált egymástól.

    Bárhogy is lesz a későbbiekben, azért nem tanácsos elfelejteni a jobbnál jobb dalokat, amiket annak idején együtt hoztak létre. Tekintsük meg tehát debütáló számukat és videoklipjüket!


  • Retro-blokk: Tristania – Evenfall/Equilibrium

    Sorozatunk mai részében a Tristania korai munkásságaival nosztalgiázunk – rögtön két dallal is, két érából.
    A csapat 1996-ban alakult a norvég Stavanger városban. Alapítótagjai voltak Einar Moen (billentyű), Kenneth Olsson (dob), valamint Morten Veland, aki azonban 2000-ben kilépett, és létrehozta a Sirenia zenekart. 1997-ben stúdióba vonultak, hogy rögzítsék első demóikat. Vibeke Stene, a zenekar későbbi frontasszonya alig tizenkilenc évesen itt csatlakozott a munkálatokhoz, ám eredetileg csak erre az alkalomra mint vendégénekes. A közös munka azonban olyan jól sikerült, hogy a Widow’s Weeds című 1998-as debütáló albumon is énekelt. Vibeke elmondása szerint akkor szembesült azzal, hogy ő is a zenekar tagja, amikor olvasott egy ajánló cikket a lemezről. Ezen az anyagon tűnt fel vendégénekesként Østen Bergøy, aki aztán 2010-ig szintén állandó tag volt.
    A Widow’s Weeds albumon kapott helyet az Evenfall című dal is, amelyhez az első videoklipjüket készítették. A videó leginkább egy koncertfelvételből áll, amit kiegészítettek egy szépiaeffektes történetszállal. Érdemes figyelni Vibeke átszellemült mozdulatsorait a koncert alatt!

    Most kicsit ugrunk az időben, és áttérünk egy 2005-ös dalra, az Equilibriumra. Miután a debütáló album után még két lemezt kiadtak, a zenekar egy kisebb pihenőt tartott, hogy nyugodtan koncentrálhassanak a dalírásra. 2005-ben aztán visszatértek az Ashes című albummal, amellyel új irányt vett a zenéjük, hátrahagyták a klasszikus és operás elemeket, és a korai albumokra jellemző doom/death metal elemek is háttérbe szorultak. Az Equilibrium videoklipje már egy jóval profibb munka, mint az első videójuk, látni, hogy komoly rendezés áll mögötte.

    A Tristania méltán írta be magát a female metal történelmébe, és nagy nevet szereztek az iparban, ám pályájuk nem volt zökkenőmentes. Számos tagcsere történt a különféle posztokon, köztük a zenekar „arcai” is távoztak, akikkel a nagyközönség megismerte őket. Vibeke Stene 2007-ben, tíz év közös munka után búcsúzott el a Tristaniától, hogy énektanári karrierjére fókuszálhasson. A másik énekes, Østen Bergøy 2010-ben lépett ki a zenekarból, hogy több időt szentelhessen a családjának, mivel időközben édesapa lett.
    Vibeke utódját még távozásának évében megtalálták az olasz Mariangela Demurtas személyében, Østen helyét pedig Kjetil Nordhus vette át, aki egyben akusztikus gitáros is. A basszusgitár, gitár és dob posztján is 2009-2010 között történtek változások, a ’96-os legénységből már csak az alapító Einar Moen és a gitáros/hörgős Anders Høyvik maradt. A megújult felállás azóta két albumot adott ki, a 2010-es Rubicont, valamint a 2013-as Darkest White-ot.


  • Retro-blokk: Mantus – Wir warten auf den Tod

    trees-19013_960_720Van valami különleges hangulata annak, amikor az interneten barangolva régi videoklipekbe futunk bele, azokból az időkből, amikor a female rock/metal világ jelenlegi formája még csak bontogatta a szárnyait. Ebben a cikksorozatban a nosztalgiáé a főszerep, kicsit visszautazunk az időben.
    A mai részben egy kevésbé ismert német zenekarral nosztalgiázunk. A Mantust egy Martin Schindler nevű mindenes zenész hozta létre 1997-ben. Elképzelése egy gothic/doom metal projekt volt, ám ahhoz, hogy a sötét romantikáról való elképzelései megvalósulhassanak, szükség volt egy női hangra is, amely a férfivokállal váltakozva adja meg a hangulatot. Így jött a képbe testvére, Tina. Bevetették magukat a közös munkába, és bár sosem értek el igazi áttörést a zeneiparban, meglehetősen termékenynek bizonyultak, hiszen a kettős 2000-től 2006-ig minden évben adott ki albumot.
    A 2000-ben megjelent debütáló albumukról (Liebe und Tod) származik a Wir warten auf den Tod című dal, amihez első videoklipjüket forgatták.
    2005-ben a Mantus egy időre visszavonult (bár 2006-ban még kiadtak egy válogatáslemezt az eddigi munkáikból), és csak 2009-ben tértek vissza. Ebben a négyéves szünetben a testvérpár belekezdett egy Sepia nevű gothic metal projektbe, amelyet rendes négytagú zenekarrá bővítettek ki, és 2007-ben megjelentettek egy albumot Goodbye Tristesse címmel. A Sepia pályafutása azonban itt ki is fújt, 2009-ben pedig a Mantus új lemezzel tért vissza. Folytatták a régi hagyományt, és továbbra is évente jelentettek meg albumokat.
    2012-ben Tina Schindler elbúcsúzott a projekttől, helyére Chiara Amberia érkezett. 2013-ban újabb válogatásalbumot adtak ki az előző tizenkét év munkásságából. Legutóbbi lemezük 2016-ban jelent meg Refugium címmel.
    Az idén húszéves projekt 2009-ig nem lépett színpadra, mivel csak ketten voltak a Mantusban, és túl körülményesnek tartották, hogy vendégzenészeket keressenek. Azóta – bár még mindig csak kéttagú a felállás – már gyűjtöttek koncertélményeket.
    Szövegeik legtöbbje a szeretetről, halálról, örökkévalóságról és halhatatlanságról szól, ám vannak olyan darabok, amelyek nehezebb, társadalmi-kritikus problémákat érintő témákról szólnak, mint például a rasszizmus, a idegengyűlölet és a nemi erőszak.
    Most tehát repüljünk vissza az időben 2000-ig, és nosztalgiázzunk a Mantus legelső videoklipjével!


  • Retro-blokk: Nightwish – Sleeping Sun

    trees-19013_960_720Van valami különleges hangulata annak, amikor az interneten barangolva régi videoklipekbe futunk bele, azokból az időkből, amikor a female rock/metal világ jelenlegi formája még csak bontogatta a szárnyait. Ebben a cikksorozatban a nosztalgiáé a főszerep, kicsit visszautazunk az időben.
    A sorozat második részében egy Nightwish-klasszikussal foglalkozunk. Azt hiszem, a zenekart nem kell bemutatni. A Nightwish 1996-ban alakult Finnországban, Kitee városban, alapítói Tuomas Holopainen, Tarja Turunen és Emppu Vuorinen voltak. Debütáló albumukat Angel Fall First címmel 1997-ben adták ki, ám az áttörést a második lemezzel, az 1998-as Oceanbornnal érték el.
    1999-ben a csapat kiadott egy négyszámos kislemezt Sleeping Sun (Four Ballads of the Eclipse) címmel, az akkori napfogyatkozás alkalmából. A címadó dalhoz forgatták le a lentebb megtekinthető videoklipet. A Sleeping Sun aztán felkerült az Oceanborn későbbi kiadásaira bónuszdalként.
    A videó 1999 júliusában készült, Sami Käyhkö rendezésével Ivalóban és az Inari tónál forgatták. A klipben gyönyörű tájakat (erdőket, tópartot, mezőket) láthatunk. Tarja Turunen a videoklip forgatásának idején még a huszonkettőt sem töltötte be.
    2005-ben a Nightwish újravette a dalt annak apropójából, hogy egy válogatáslemezt adtak ki Highest Hope címmel, erre került fel az új verzió. Emellett kiadtak egy Sleeping Sun című kislemezt is, amely tartalmazza az újravett felvételt, a rádiós változatot és az eredeti, ’99-es verziót. Tarja utolsó közös stúdiómunkája volt a zenekarral, hogy újra felénekelte a számot. Ehhez a változathoz is készült egy videoklip, amelyben Tarja valkűrként sétál halott és sebesült katonák között a csatatéren, a zenekar többi tagjai pedig harcosokként jelennek meg.
    2005. október 21-én a Nightwish nyílt levélben szólította fel Tarja Turunent, hogy hagyja el a zenekart. Ehhez a döntéshez elhúzódó belső konfliktusok vezettek. Tarja azóta szólókarriert épített fel, a Nightwish pedig 2012-ig Anette Olzon énekesnővel, 2013-tól pedig Floor Jansennel folytatta.
    Mi most a Sleeping Sun 1999-es változatával nosztalgiázunk. Íme!


  • Retro-blokk: Silentium – Painless

    trees-19013_960_720Van valami különleges hangulata annak, amikor az interneten barangolva régi videoklipekbe futunk bele, azokból az időkből, amikor a female rock/metal világ jelenlegi formája még csak bontogatta a szárnyait. Ebben a cikksorozatban a nosztalgiáé a főszerep, kicsit visszautazunk az időben.
    Az első részben a Silentium zenekar Painless című dalának klipjét tekinthetitek meg. Az együttes Finnországban alakult 1995-ben, kezdetben szimfonikus/doom/gothic metalt játszottak, később gothic metalt. Az első demo és EP felvételeik még csak kazettán jelentek meg annak idején. Első nagylemezük Infinita Plango Vulnera címmel 1999-ben debütált a Spikefarm kiadónál – érdekesség, hogy a Spikefarmot éppen abban az évben hozták létre, és ez a Silentium-album volt az első lemez, amit kiadtak. Ugyanitt jelent meg a csapat második albuma, a 2001-es Altum – ezen szerepel a Painless című dal, amihez a szóban forgó videó készült.
    Ebben az időszakban Tiina Lehvonen énekelt a csapatban, kiegészítve az alapító férfiénekest és basszusgitárost, Matti Aikiót. A Painless videoklipjében szereplő hölgy megosztja a nézőket, sokan tesznek megjegyzést testalkatára, mások azonban kifejezetten örülnek, hogy végre nem csak szupervékony modellalkatokat lehet látni klipekben. Egy külföldi fórumbejegyzés szerint a főszereplő nő maga Tiina Lehvonen, aki egyébként 2003-ig erősítette a zenekart. Ekkor kilépett, arra hivatkozva, hogy nem tud száz százalékos időt fordítani a Silentiumra. Így a Sufferion – Hamartia of Prudence című album jó részét a Lullacry régi énekesnője, Tanya énekelte fel, egy Maija Turunen nevű hölgyeménnyel karöltve. Ezen a lemezen egyébként a Nightwish vezetője, Tuomas Holopainen végezte a produceri munkákat.
    2004 óta Riina Rinkinen az énekesnőjük. Utoljára 2008-ban jelentkeztek albummal (Amortean), ezután néhány évig nem hallattak magukról. 2014-ben megújult erővel tértek vissza, új albumon kezdtek el dolgozni, jelenleg pedig a kész anyaggal kiadót keresnek.


  • RetroLadies in Rock – the ’70s

    retro

    Folytatjuk a múlt héten megkezdett cikksorozatunkat, ezúttal a ’70-es évekről nosztalgiázunk. Akkoriban már egyre több hölgyemény mert kísérletezni a rockos hangzással, és ehhez közönséget is találtak. A teljesség igénye nélkül bemutatunk néhány nevet, akik nagy befolyással voltak a későbbi zenei életre is. Continue reading  Post ID 2864


  • RetroLadies in Rock – The ’60s

    retroÚj cikksorozatunkban merész dologra vállalkoztunk, ugyanis úgy döntöttünk, nosztalgiázunk kicsit a régi idők női rockzenéjéről, és ehhez egészen a hatvanas évekig nyúltunk vissza. Igaz, hogy azokban az időkben a rock egészen máshogy szólt, mint később vagy napjainkban, de azért találtunk néhány előadót, akiknek zenéjében már éledezik a hamisítatlan rock’n’roll és társai. Az első részben tehát a hatvanas évekbe tekintünk vissza, a teljesség igénye nélkül. Continue reading  Post ID 2864