Floor Jansen interjúja Tarja Turunennel

tarjafloorA Sparks magazinnak az az egyedi ötlete támadt, hogy Floor Jansen interjúvolja meg Tarja Turunen-t. Ez az interjú tehát a két metál lady beszélgetését mutatja be. Kattintsatok a folytatásért!

„Sztár duett” – interjú Floor Jansentől

Már abban a pillanatban, amikor sor került a döntésre, hogy Tarja elhagyná a Nightwish zenekart, megfigyelhető volt, mennyire kihasználja mindkét „tábor” a rutinos neveket. Tarja kitárta a szárnyait, és elkezdett tapasztalatot gyűjteni, különféle szakemberektől szerte a világon. Ügyesen maga mögött hagyta a metál műfajt, mégis képes volt kielégíteni hűséges közönségének igényeit. Egy album elég volt ahhoz, hogy jó hírnévre tegyen szert. Kiváló művészek között szerzett tiszteletet és megbecsülést. Ezért közelgő albumával, a What Lies Beneath-tel többet szeretne nyújtani, mint egy két éven át készülő produkciót, amely biztosan nem lett volna elutasítva az előző „munkahelyén” sem. A valóság az, hogy a metál fanoknak muszáj megosztania Tarját a pop és a klasszikus zene hallgatóival. Tarja engedett a tehetségének, sőt, feltárta zenei vágyainak egy másik rejtett zugát is. Tényleg egy valódi remekművet készített.

Floor Jansen a holland After Foreverből ugyanabban a szituációban találta magát, amelyben Tarja volt négy évvel ezelőtt. A csapat pályafutása egy éve véget ért, úgyhogy Floor-nak egyedül kellett folytatnia. Ő azonban nem azt választotta, hogy egyedül megy tovább, hanem inkább új zenekart alapított ReVamp néven. Tarjával ellentétben tőle erőteljes metál produkciót várhatunk. Tarja és Floor egyaránt nagy nevek a rock és metál területén, így született a szerkesztőségtől az az egyedi ötlet, hogy Floor közvetítse a megbeszélt interjút Tarjával. Ő lelkesen beleegyezett, szóval a következő sorok egy exkluzív beszélgetést mutatnak be a két metál lady között.

Egy hölgy rengeteg arccal

Floor: Mit érzel mostanság az új albumoddal kapcsolatban?

Tarja: Minden bizonnyal rockosabb, keményebb album lesz, és megmutatja nekem a rajongóim másik oldalát, a nagyzenekari részek sem fognak hiányozni. A dalok változatossága az én döntésem eredménye, hogy bemutassak egy saját művet, ahol teljes egészében szabadjára engedem a fantáziámat. Visszanézve, ez nagyon izgalmas érzés számomra, mert két hosszú év után végre megkapom a végeredményt, és hihetetlen, mennyi időt ráfordítottam erre az albumra. Talán a legnehezebb feladat volt eldönteni, melyik számokat használjuk fel az aktuális lemezen, mert nagyon sokféle dalokat írtam. Lassan kezdek tele lenni a várakozással, és nagyon várom már, hogy bemutassuk a lemezt az embereknek. Kíváncsi vagyok a reakciókra.

tarjafloor2Floor: Szóval két évig dolgoztál az albumon. Sikerült találnod egy új, kreatív szenvedélyt, amely aztán az alapvető inspirációddá vált?

Tarja: Az alkotói folyamat mindig valami új és friss számomra. Mindig tanulok új dolgokat, főleg azoktól az emberektől, akikkel együtt dolgozom. Fokozatosan egyre inkább hiszek magamban, és felhagyok a kételkedéssel. Átképeztem a zongorajátékomat, és emiatt elég szabadnak érzem magam – végre képes vagyok zeneileg kifejezni a képzeletemet, és együtt tudok dolgozni a szám hangulatával és légkörével. Azt hiszem, a körülmények, amelyek alatt az album létrejött, befolyásolják a végeredményt is. A legtöbb dalt turné alatt írtam, szóval azokat is befolyásolja az adott hely, ahol születtek. A legfontosabb dolog számomra valószínűleg a fény. Finnországból jövök, ahol a napok nem valami hosszúak, és nem élvezheted túl gyakran a napfényt. Számomra a fény valami olyasmi, ami energiával tölt meg és jó hangulatban tart.

Floor: Megértem az álláspontodat azzal kapcsolatban, hogy több önbizalomra van szükséged. Én is „csak” énekes voltam, és sosem vettem részt a dalszerzésben. Az új bandámmal, a ReVamp-pel ugyanabban a helyzetben voltam, mint te. Más módon is dolgoznom kellett, nem csak a hangommal. Nem voltam benne biztos, hogy jó a módszerem, és hogy teljesíteni tudom-e önmagam.

Tarja: Amilyen hamar leszel hozzá elég merész, olyan hamar meg fogod tudni, hogy félelmetesen jó! Bármit meg tudsz változtatni, készíthetsz több változatot, próbálj ki mindent, ami csak eszedbe jut… És hirtelen azon fogod kapni magad, hogy az ötletek vulkánja feneketlen, és nem tudod, melyiket valósítsd meg először. De nem szabad elfelejtened, hogy mindenekelőtt saját magunk számára írjuk a zenét. Ez az egyetlen módja annak, hogy elégedettnek és büszkének érezd magad. Nekem megvan az az előnyöm, hogy ugyanazzal a zenekarral rögzítettem az albumot, akik a legutóbbi turnéra velem jöttek, szóval a légkör nagyon kellemes. A stúdiózás szórakozást jelentett számunkra, mert már nagyon jól ismertük egymást, és olyan volt, mint egy baráti összejövetel. A bizalmuk is sokat segített nekem. Úgy éreztem, támogatják a döntéseimet, szóval volt kikre támaszkodnom.

 Floor: Ez azt jelenti, hogy az új album közelebb áll hozzád, mint a My Winter Storm?

Tarja: Igen, határozottan. Saját magam állítottam fel. Ezúttal minden dalt én írtam, minden, amit a rajongók hallani fognak, az én fejemben keletkezett. Ezen az albumon zeneszerző is vagyok, nemcsak énekes. A neve megfelel a tényeknek, mert a rajongók tudni fogják, hogy alatta mi hevert bennem mélyen.

 Floor: Tényleg te magad birkóztál meg az alkotói folyamattal?

Tarja: Tartottam a kapcsolatot néhány zenésszel, akik az első albumomnál segédkeztek. Főleg egy amerikai zeneszerzővel, Johnny Andrews-szal működtem együtt, aki segített összerakni az anyagból a legerősebbeket. Johnny rendkívül tehetséges, és azt hiszem, a jövőben fogunk még együtt dolgozni.

 Floor: A termékenységedet alátámasztja az a tény, hogy sikerült több, mint 20 dalt összeraknod. Honnan szerezted hozzá az energiát?

Tarja: Minden két évvel ezelőtt kezdődött, amikor megszületett az album címe. Ez nagy inspiráció volt számomra, és azonnal el akartam kezdeni a munkát. Ennek semmi köze a legendás amerikai filmhez, csak Naiad fantasy történetéhez. Annyiban befolyásolt, hogy elkezdtem több szinten gondolkodni. Azon töprengtem, hogy mi rejtőzhet az emberekben a felszín alatt, és ezt több szempontból kifejeztem. Összekombináltam a titokzatosság és a valóság világait, mert senki sem tudja a dolgok igazi lényegét.

 Floor: Ez érdekes. Mesélnél a történet szerzőjéről?

Tarja: Egy brazil író, Paul Coelho műve. Hűséges rajongója vagyok, és talán az összes könyve megvan, amely valaha megjelent. A módszere, hogy látod, miként változnak a darabok, valahányszor elolvasod őket. Neki köszönhetően jobban megértettem magam, és kiemelten kezelem az életem értékeit. Ahogy végignéztem a múltamon, rájöttem, hogy túlságosan beleástam magam az élet negatív oldalába, és elfeledkeztem a pozitívról. Képes voltam megszabadulni a rossz dolgokról, és most már elmondhatom, hogy többé nem a részeim. Ezt is kifejezem a dalszövegeimben, de nem csak a jóról szólnak. Továbbá megadom a hallgatóknak a lehetőséget, hogy maguk találják ki a dalszövegek jelentését. Meg vagyok róla győződve, hogy ez el fogja az egész albummal mélyíteni a kapcsolatukat.

tarjafloor3Floor: Megint egyet kell értenem veled, mert én sem vagyok képes komponálni valami sajátos löket nélkül. Amikor elkezdek dolgozni, megpróbálom beletenni a saját identitásom egy részét is. Fokozatosan egyre több motívumot tekerek az alap köré, és az egész dolog egy véget nem érő folyamattá válik. De térjünk vissza az új albumodhoz! A szimfónikus részeket a Slovak Orchestra-val vetted fel. Úgy hiszem, sok lehetőség közül választhattál, miért pont a szlovákokat?

Tarja: Ez James Dooley-hoz kapcsolódik, ő írta a nagyzenekari részeket. A My Winter Storm rögzítésének során jó barátok lettünk, és hálás vagyok, amiért ilyen jó viszonyba kerülhettem vele. Nagyon megbecsült zeneszerző Hollywood-ban. A legjobb film produkciókban dolgozik, és ennek köszönhetően majdnem az összes nagyzenekart ismeri a világon. Együttműködik a Prague Philharmony-val és a Slovak National Orchestra-val is. Az ő javaslata volt, hogy a szlovák szimfonikusokat vegyük igénybe. Tudtam, hogy jó hírnevük van, szóval nem akartam visszautasítani. Úgy gondolom, ez egy nagyon jó választás volt, éreztem a lelkesedést mindkét oldalról, és ez mindig rányomja a bélyegét a felvételekre.

Floor: A szlovák nagyzenekaron kívül Lahti szimfonistáival is együtt dolgoztál. Ennek hatására elgondolkodom azon, nem lesz-e az új album inkább klasszikus mint metál?

Tarja: Nem tudom egyértelműen besorolni. Egyszerűen csak a klasszikus zene és a rock között van. (nevet) Ez a személyiségemhez kapcsolódik. Én nem egy zenész vagy egy műfaj vagyok, a zene egy kifejezőeszköz számomra, és ehhez egyszerre több műfajra, lehetőségre van szükségem. Nem tudtam egyszerűen csak a rockra összpontosítani. Ez is egy kihívás a rajongóimnak, hogy mennyire tudnak helyeselni ennyi alternatívát.

Floor: Azt hiszem, jobb, ha az ember komponálóként is sokoldalú. Az emberek könnyebbnek találják, ha megcímkézhetik a zenédet, de azt is megértik, ha vannak zenészek, akiknek a stílusa nem egyértelműen meghatározható. Végtére is, nekem is könnyebb lenne csak metál zenében gondolkodni,  de szerettem volna más módokon is kifejezni magamat.

Tarja: Azzal a dologgal is számolni kell, hogy ez egy pillanat kérdése. Azt hiszem, ezekben a napokban szükségem van arra, hogy eleget tegyek magamnak különböző zenei stílusokban. De sehol sincs megírva, hogy ez így marad örökre. Olyan idő is jöhet, amikor majd csak rock vagy csak klasszikus zenét fogok írni.

Floor: Több interjúban említetted, hogy állandó zenekarod lesz az a banda, amellyel utoljára turnéztál. De a dobot nem csak Mike Terranával (Masterplan) rögzítettétek, hanem Will Calhoum-nal is (Living Colour).

Tarja: Minden dalom érzéseken alapul, és néhányban Will jobban egyezett velük, mint Mike. A Living Colour és én már jól ismertük egymást a turnéról, és megkedveltem Will játékát. Egyszerűen csak máshogy játszik, mint Mike. Mulatságos volt Mike-ot figyelni, amikor látta a Willel történő felvételt. Ott ült a stúdióban, és el volt ragadtatva Will játékától. Körberohant a stúdióban és ledöbbent minden mozdulatán. Bárcsak mindenki láthatta volna. Úgy viselkedett, mint egy kisgyermek. Nagy rajongója Will munkájának, és alig várta, hogy láthassa a stúdióban. Sokáig tárgyaltak a dobokról és a játékstílusokról. Mike részei természetesen rockosabbak/metálosabbak.

 Floor: A végső mixelésre nem egy helyen került sor, hallottam, hogy néhány dalt Los Angelesben kevertetek, és most Austin-ban dolgozol. Miért ez a sok különböző hely?

Tarja: Összefoglalom pontosabban. Az első keveréseket Colin Richardson végezte Londonban. Csak ezután repültem Los Angelesbe és mixeltünk össze néhány dolgot Slamm Anderssel. A végső keverés Tim Palmer feladata volt Texasban. Önmagamat ismétlem, de minden döntés az adott dalok igényein alapult. Ez az én szándékom volt, hogy különféle producerek keverjék össze a különféle dalokat. Ez az egyetlen módja, hogy tökéletes eredményt érjünk el. Azt hiszem, nekem nehéz olyan embert találni, aki sok különböző zenei stílusban tapasztalattal rendelkezik. Ezért jobb volt több emberrel beszélni, akik tudták, mit kell tenniük a maguk területén, és megfelelően végzik a munkájukat. Azonban volt egy fontos alapfeltétel – az egész albumnak úgy kell szólnia, mintha egy ember mixelte volna össze. Zavaró lenne, ha minden dal más és más volna dobok, gitár és vokál tekintetében. A hangmérnökök kiválasztása nagyon válogatós és megalkuvást nem ismerő volt.

 tarjafloor5Floor: Ki volt rád a legnagyobb hatással a családodban, ki alakította ki benned a zene iránti érdeklődést?

Tarja: Minden bizonnyal az édesanyám. Mindig azt ismételgette nekem, hogy meg kell tanulnom, és gyakorolnom kell minden nap. Először három vagy négy évesen játszottam zongorán. Akkoriban már tudták, hogy megvan a tehetségem, és magán zenei órákat tartottak nekem. Hat évesen kezdtem el részt venni zenei tanulmányokon, és nagyon értékelem a szüleim türelmét. Ők fuvaroztak el a tőlünk 30 kilométerre lévő iskolába, heti öt alkalommal. Ott tanultam énekelni és zongorázni is, sőt, még fuvolán is játszottam. A szüleimnek köszönhetem, hogy hivatásos zenésszé váltam. Mindig is támogattak engem.

Floor: Melyik iskolákba jártál?

Tarja: Az első igazi órákon kilenc évesen vettem részt, itt fuvolán játszottam. Bár leginkább csellón szerettem volna játszani. Sajnos ott nem volt senki, aki csellót tanított volna, ezért fordultam a fuvolához. Később csatlakoztam a helyi kórushoz, és zenetörténetre is jártam. 15 évesen haza kellett mennem, mert nem volt a környéken konzervatórium. 15 éves voltam, nem volt pénzem, és leginkább csak almát ettem. Tipikus példája egy szegény diáknak. De én nem így gondolok rá. Élveztem a szabadságot, és minden nap izgalmas volt számomra.

Floor: Érdekes, hogy mennyi közös van bennünk, mert amikor hét éves voltam, fuvolán játszottam, akárcsak te. Mikor kezdtél el énekelni?

Tarja: Később, az egyetemen. Ez már nehezebb volt, és felelősségteljesen kellett viselkednem. De újabb érdekes dolgok következtek. Mindenekelőtt megkaptam a felkérést a Nightwish-től. Németországban éltem, és a következő négy évben Karlsruhe-ben tanultam. Bár egy csodálatos tanárral találkoztam ott, azért nehéz volt. Mindent az elejétől kellett megtanulnom, újra csak egy kezdő voltam.

 Floor: Milyen zenét hallgattál gyerekként, és mikor kezdtél el érdeklődni a rock/metál zene iránt?

Tarja: Gyerekkoromban főleg popot és klasszikus zenét. Eltekintve attól, hogy főként az a zene hatott rám, amit tanultam. Nem volt sok alkalmam a többi műfajt követni. Amikor az operát tanultam, valósággal rabul ejtett. Amikor az iskolai tantervben a templomi kórus is szerepelt, akkor annak lettem a rabja. Nehéz volt ebből kijönni. Tinédzserkoromban lett kapcsolatom a rockzenével, 14 éves lehettem. Ahogy már meséltem, ez a megszerzett szabadsághoz kapcsolódik. Egy csomó nagyszerű és sokszínű emberrel találkoztam, akik nem aggódtak semmi miatt, csak élvezték az életet. Leginkább az olyan zenekarokat preferáltam, mint Alice Cooper, Bon Jovi, Whitesnake, vagy a Guns n’ Roses.

Floor: Milyen voltál gyerekként? Nyugodt és félénk, vagy vad lány?

Tarja: Azt hiszem, valahol a kettő között. Nem voltam lógós, de nagyon különböző sem. Jó tanuló voltam. Fontos volt számomra az iskola, és minden szabadidőmet rászenteltem. Ideges lettem, ha valamivel gondjaim adódtak. És azonnal megpróbáltam megküzdeni velük. Végül is, ugyanezt csinálom ma is. Persze, csináltam néhány őrült dolgot gyerekként, de sosem voltam nagyobb pácban.

Floor: Volt valamilyen példaképed?

Tarja: Gyermekkoromban határozottan Whitney Houston volt. Tíz éves voltam, amikor hallottam énekelni, és majdhogynem megőrjített. Meg akartam szerezni az összes albumát, és el akartam énekelni a dalait. Szomorú voltam, amiért nem tudtam kiénekelni az összes magas hangot, és megpróbáltam újra meg újra. Számomra még mindig ő a popzene királynője. Nem számít, hogy adta őt elő a média később.

Floor: Miért döntöttél úgy 19 évesen, hogy csatlakozol a Nightwish-hez? Ott volt előtted az operaénekesi karrier, de te belementél valami teljesen ismeretlen dologba.

Tarja: Ez egy lehetőség volt. Egyszerre volt valami új, izgalmas, valami, amit sosem csináltam azelőtt. Amikor küldtem nekik demót, akkor még egy teljesen más zenei stílust képviseltek, mint amit később játszani kezdtünk. Eredetileg egy akusztikus projekt lett volna, ami gitáron és zongorán alapult. Aztán amikor először mentünk stúdiózni, a srácok tisztára ledöbbentek. Úgy ismertek, mint egy lányt, aki szépen énekel, de nem mint operaénekes. Ahogy elkezdtem az első sorokat, elképedtek. Nem értettek semmit egy ideig, elkezdtek gondolkodni azon, hogyan használhatnák a lehetőségemet. Aztán jött az ötlet, hogy mixeljék össze a hangomat a heavy metállal, és ez tényleg működött. Hasonló reakciót hozott ki a tapasztaltabb zenészekből is. Új utakat és lehetőségeket hoztunk a metál zenébe. Nagyszerű volt hallani a dicséreteket és az értékelést. Az első pillanatban beleszerettem a Nightwish zenéjébe, és tiszteletben tartottam. És ez ma is igaz, sosem szűntem meg szeretni a zenéjüket.

tarjafloor4Az idő alatt, amit a zenekarral töltöttem, sosem gondolkoztam azon, hová mehetnék, ha a magam útját kellene járnom. Meg voltam róla győződve, hogy helyesen cselekedtem, és még azután is, amik történtek, azt hiszem, ezek voltak életem legszebb pillanatai.

Floor: Már sokszor kérdezték tőlem, mit tennék, ha nem a zenéből élnék meg, ha nem lett volna zenekarom. Sosem voltam képes válaszolni, mert nem tudtam elképzelni. Minden döntésemre, amit meghoztam, a zene volt hatással. Nehezen tudok elképzelni más utat.

Tarja: Az egész élet a választásokról szól. Ezek a mi döntéseink, és a magunk módján választunk. Mi döntünk egy adott pillanatban, amit sok-sok tény befolyásol. Ezért nem kellene kételkednünk magunkban, ha egy belső érzés alapján választottunk, akkor a döntésünk helyes. Ez még a zenében is megmutatja magát. Valakinek egy hobbi, de nekünk életcél. Rabja vagyok azoknak az embereknek, akik értékelik a munkámat. Ha valaki legalább egy kicsit sikeres, akkor kiderül, hogy van hozzá adottsága, és ennek tekintetében kell ezt kezelnünk.

 Floor: Van még valamilyen üzeneted az olvasóknak?

Tarja: Nagyon várom, hogy Csehországba mehessek, és koncertet adjak a Masters of Rock fesztiválon. A csehek csodálatosak és hihetetlenül támogatnak. Nagyon hiányoznak nekem.

Fordította: Esmi

forrás: http://euphoricthunder.wordpress.com/2010/06/01/first-part-of-spark-interview-with-tarja-by-floor-jansen/

2010. júl. 28.