Manuela Kraller: “Egy évig egyáltalán nem énekeltem”

manuelaÚjabb gondolatokat osztott meg követőivel Manuela Kraller. Az énekesnő tegnap beszélt a Xandriával való élményeiről és tapasztalatairól.

„Emiatt a téma miatt álmatlanul telt az éjszakám. Sok minden visszajött a frontemberi múltamból. Azt hittem, már lezártam az életemnek ezt a fejezetét, mígnem Dianne távozása visszahozta a múltamat. Úgy éreztem, sürgős és szükséges leírnom nektek az én történetemet. Elmondani, amit négy évig visszatartottam. Újra megkönnyebbültem. Főleg tegnap óta. Mert végre nem kell elrejtenem. Végre elég bátor voltam ahhoz, hogy elmondjam a gondolataimat és tapasztalataimat arról, milyen énekesnőnek lenni egy female metal zenekarban.

Írtam, hogy senkinek nincs joga ítélkezni, mert nem ismerjük a hátteret. Természetesen mindenkinek lehet véleménye az ügyről. De nem mindegy, HOGYAN osztjátok meg a véleményeteket és gondolataitokat. Még ha ellene is vagytok valaminek és dühösek vagytok, akkor is van mód ezt tiszteletteljesen leírni, anélkül, hogy azt mondanád, „basszátok meg” és „seggfejek”. Ez övön aluli. Csak ennyit akartam mondani.

Még nekem sem volt könnyű kezelnem a haragot és a csalódottságot a történtekkel kapcsolatban. De azt gondoltam magamban, két választásom van: Maradok a negatív érzelmeknél, vagy megbocsátok és továbblépek. A második út mellett döntöttem. És arra a következtetésre jutottam, hogy még ha kemény is az út a zeneiparban, tanultam belőle és remélhetőleg a zenekar is. Minden lépésnek van értelme. Még akkor is, ha először nem látjuk.

Sokan mondtátok, hogy szomorúan olvastátok, hogy elvesztettem a zene iránti szenvedélyemet. Őszinte leszek: a távozásom után egy évig egyáltalán nem énekeltem. Hosszú időre volt szükségem, mire újra a helyén éreztem a hangomat, és lassan elindultam előre a zenei projektjeimben. Nem akartam nyomás alá helyezni magam, abból elég volt a múltban. Időt akartam adni magamnak.

De az elmúlt hónapokban azt éreztem, elég volt a szünetből. A testem azt mondta, újra énekelnem kell. Tavaly megbetegedtem, és komoly problémáim voltak a pajzsmirigyeimmel (Hashimoto). Mivel spirituális személyiség vagyok, mindig figyelek a betegségek mögötti érzelmi háttérre. Rájöttem, az okozta a pajzsmirigybajokat, hogy nem mondtam el, amit gondolok, és az éneklés segít gyógyulni, megnyitni a torokcsakráimat. És amióta énekelek, sokkal, de sokkal jobban érzem magam. Még inkább önmagamnak. A szenvedély visszatért hozzám, és nem tudom leírni, ez milyen boldoggá tesz. Végre újra elengedhetetlen szükségét érzem a zenének, dalszerzésnek, szövegírásnak, éneklésnek.

Talán néha az életnek keményen meg kell ütnie ahhoz, hogy az álmodat elkezdd megélni, nem csak gondolkozni róla.

Szóval légy önmagad. Most. Mert annyi mindent kell adnod a világnak.”