• Tag Archives retro blokk

  • Retro-blokk: Within Temptation – Ice Queen

    Posted on by Esmi Comment

    Sharon den Adel és párja, a gitáros Robert Westerholt már korábban is zenélt együtt, ám 1996-ban úgy döntöttek, alapítanak egy saját, közös zenekart. A gothic/szimfonikus metal projekt először a The Portal nevet kapta, ám hamar nevet változtattak, és Within Temptation lett belőle. 1997-ben debütált első nagylemezük, az Enter, amely pozitív visszajelzéseket kapott az underground körökben. Az igazi sikert a második, 2000-res Mother Earth című albumuk hozta meg számukra, amellyel a nagyközönség előtt is ismertté váltak. Erről elsőként az Our Farewell című dal jelent meg kislemezként, ám az nem jutott fel a listákra. Második kiadott daluk, az Ice Queen azonban meghozta a várva várt áttörést. Külön EP-t is kapott 2001-ben. A dal mondanivalója egyszerű, egy interjúban Sharon elmondta, hogy a dal a természetről szól, és arról, ahogy a dolgok ott mennek. Robert Westerholt annyival kommentálta a dolgot, hogy a dal a télről mesél.

    Ehhez a számhoz fűződik a Within Temptation első videoklipje is – pontosabban az első kettő, mivel két videó is készült a dalhoz. Az első változat csak Hollandiában jelent meg, habár úgy ismert, mint a “német verzió”. Ebben a klipben egy lány koncertvideókat tartalmazó honlapokat keres, mígnem talál egy linket, amelyre kattintva a Within Temptation 2001-es landgraafi fellépésébe nyer bepillantást. Miközben a koncertet nézi, további hivatkozásokra kattintgatva különféle információkat kap a csapatról.

    A második videoklip már a nemzetközi kiadáshoz készült. A forgatáshoz green screen effekteket használtak, amelynek köszönhetően a zenekar tagjai különféle háttérrel jelennek meg a klipben, így Sharon az égben lebeg, Robert Westerholt tüzes hátteret kapott, a dobos pedig mennydörgést és vihart. Egy idő múlva a teljes zenekar egy vörös bolygón jelenik meg.

    Innentől kezdve a Within Temptation karrierje megállíthatatlanul ívelt felfelé, a Female Metal vezető nevei között tartják őket számon. Szimfonikus hangzásviláguk és Sharon éteri hangja sajátos, egyedi hangzásvilágot alkotott meg. 2011-ben úgy döntöttek, stílust váltanak, mert idejét látták megújulni. The Unforgiven című koncepciós albumukon (amelyhez még saját képregény is készült) már nem kapott főszerepet a szimfonikus hangzásvilág, ellenben rockosabb, helyenként a nyolcvanas évek pop-rock hangzásvilágának a hatását őrző anyagot kaptunk. Bár eleinte voltak, akik nem tudtak mit kezdeni a hirtelen stílusváltással, az album ugyanúgy hozta a várt sikert. Ezt csak növelte a 2014-es Hydra című lemez, amelyen folytatják a megkezdett irányt, és több illusztris vendég is hangját adta egy-egy dalhoz.
    A Within Temptation következő albuma 2018-ban várható, közben pedig Sharon belekezdett egy My Indigo nevű szólóprojektbe.
    Ő és Robert, a Within Temptation alapítótagjai, még mindig együtt vannak, három közös gyermekük született.


    This entry was posted in Érdekességek and tagged

  • Retro-blokk: Demether – Silence

    Posted on by Esmi Comment

    A mai részben egy szerb zenekar, a Demether a főszereplő. A projektet spontán hozta létre Damjan Deurić billentyűs és dalszerző, Dunja Deurić énekesnő és Darko Višković gitáros. 2002-től számítják a zenekar hivatalos életre hívását. 2003-ban alakult ki az első állandó felállás: ekkor csatlakozott hozzájuk a magyar származású Attila Benke dobos, Nebojša Marinkov basszusgitáros és egy férfiénekes, Branislav Kolarski. Ebben az évben három demofelvételt is rögzítettek, és első sikereiket is megszerezték: a Radio 202 a „Best Demo Band” díjjal jutalmazta őket, illetve Szerbia egyik legnagyobb zenei fesztiválán a zsűri is díjazta a munkájukat. 2004-ben elkészült és megjelent debütáló albumuk Within the Mirror címmel, amelyet a One Records adott ki, majd 2005-ben újra megjelent a mexikói New Moon kiadónál.
    A Silence egyike a Demether legelső dalainak, 2003-ban a három demóból kettőn már szerepelt, és  természetesen a debütáló albumon is helyet kapott. Nem meglepő tehát, hogy 2004-2005 körül ehhez a számhoz forgatta a zenekar az első videoklipjét.

    Második albumuk 2007-ben érkezett Beautiful címmel, ezután azonban a zenekar évekre eltűnt. Ekkortájt semmit nem lehetett hallani felőlük, kérdéses volt, léteznek-e még egyáltalán. Végül 2014-ben visszatértek egy vadonatúj dallal, ez volt a Two Roses. Megújult a zenekari felállás is, a régi tagok közül Damjan és Dunja Deurić, valamint Attila Benke maradt, hozzájuk 2013-ban csatlakozott basszusgitáros posztra a szintén magyar gyökerekkel rendelkező Ágnes Meleghy, a gitáros posztot Mihajlo Oklobdžija töltötte be.
    Szintén 2014-ben kiadtak még egy új dalt Child of Today címmel, legfrissebb számuk pedig a 2016-os Faith Suicide.


    This entry was posted in Érdekességek and tagged

  • Retro-blokk: Leaves’ Eyes – Into Your Light

    Posted on by Esmi Comment

    Amint azt az előző részben említettük, Liv Kristine a Theatre of Tragedy-ből való kiválása után 2003-ban megalapította a Leaves’ Eyes zenekart a német Atrocity tagjainak segítségével. A srácok nem voltak már ismeretlenek számára, korábban több albumukon is vendégénekelt. Emellett az Atrocity frontemberével, Alexander Krullal (aki a Leaves’ Eyes társvokalistája is lett Liv mellett) egymásba szerettek, és szintén 2003-ban összeházasodtak. Később született egy kisfiuk is, Leon Alexander.
    2004-ben kiadták Into Your Light című kislemezüket, és ehhez a dalhoz forgatták első videoklipjüket. Ugyanebben az évben megjelent debütáló albumuk Lovelorn címmel. A szimfonikus/gothic metal jegyeiben íródó dalok varázslatos, misztikus világot építettek fel, Liv Kristine éteri hangja köré épülve.

    A csapat az évek során sikert sikerre halmozott, a Female Metal világának egyik vezető nevévé nőtte ki magát. Liv Kristine és a Leaves’ Eyes hat nagylemezt adott ki 2004 és 2015 között, azonban ez a történet is csúnya véget ért: 2016-ban Liv Kristine és a zenekar viharos körülmények között vált el egymástól. Az énekesnő közleménye alapján ezt a döntést nélküle hozták meg, míg a Leaves’ Eyes közös megegyezésről beszélt. Mindenesetre a bejelentéssel együtt már megvolt Liv Kristine utódja a finn Elena Siirala személyében. A rajongók felháborodtak ezen az eljáráson, sokan fordítottak hátat a Leaves’ Eyesnak, talán még mostanra sem csillapodtak le teljesen a kedélyek.
    Nem elhanyagolható tény az sem, hogy Liv Kristine és Alexander Krull 2016 januárjában elvált egymástól.

    Bárhogy is lesz a későbbiekben, azért nem tanácsos elfelejteni a jobbnál jobb dalokat, amiket annak idején együtt hoztak létre. Tekintsük meg tehát debütáló számukat és videoklipjüket!


    This entry was posted in Érdekességek and tagged

  • Retro-blokk: Theatre of Tragedy – Machine

    Posted on by Esmi Comment

    A norvég Theatre of Tragedy zenekar 1993-ban alakult Suffering Grief néven, aztán egy rövid ideig La Reine Noirként zenéltek, míg végül kitalálták a végleges nevet. Frontemberként először a magyar származású Raymond István Rohonyi csatlakozott hozzájuk, majd az eredetileg csak egy szám erejéig közreműködő Liv Kristine is állandó taggá vált. Vele 1996-tól kezdve távmunkában dolgoztak együtt, mivel Liv Németországba költözött.
    Korai munkásságuk jelentős hatással volt a gothic metal műfajra. Úttörőnek számítottak a férfi basszus/hörgés és a női szoprán párosításával, egyfajta „Szépség és a Szörnyeteg” stílust alkotva, ez később számos zenekarra hatással volt. Első három albumuk (Theatre of Tragedy, Velvet Darkness They Fear, Aégis) a gothic/doom/death metal jegyében íródtak, főként 17. századi angol nyelven, helyenként németül.
    2000-ben megjelenő, Musique című új lemezükkel azonban éles váltást vett a zenei műfajuk, elhagyták a korábbi jellemzőket, helyette industrial rock és electropop elemekkel tértek vissza. Bár sok korábbi rajongót sokkolt a hirtelen váltás, és elpártoltak mellőlük, a lemez új hallgatókat is hozott magával. Erről az albumról való a Machine című dal, amihez a lent található videoklipet is forgatták.

    2002-ben megjelent ötödik lemezük, Assembly címmel.
    2003-ban Liv Kristine-t „megkerülhetetlen zenei ellentétekre” hivatkozva kirúgták a zenekarból, amiről az énekesnő a csapat honlapján értesült. Helyére Nell Sigland érkezett, vele adták ki a 2006-os Storm című albumot, amin tartották még ugyan az előző két album elektronikus és industrial jegyeit, ám emellett kezdtek visszaköszönni a korai műfajuk elemei is. Hetedik és egyben utolsó lemezük, a Forever is the World leginkább az Aégis album hangzásvilágát hozta vissza.
    A Theatre of Tragedy 2010-ben jelentette be feloszlását, rajongóiktól egy utolsó európai turnéval és egy „Last Curtain Call” című DVD-vel búcsúztak.

    Mindeközben Liv Kristine 2003-ban megalapította a német Atrocity tagjainak közreműködésével a Leaves’ Eyes zenekart. De ez már egy másik történet.


    This entry was posted in Érdekességek and tagged

  • Retro-blokk: Mantus – Wir warten auf den Tod

    Posted on by Esmi Comment

    trees-19013_960_720Van valami különleges hangulata annak, amikor az interneten barangolva régi videoklipekbe futunk bele, azokból az időkből, amikor a female rock/metal világ jelenlegi formája még csak bontogatta a szárnyait. Ebben a cikksorozatban a nosztalgiáé a főszerep, kicsit visszautazunk az időben.
    A mai részben egy kevésbé ismert német zenekarral nosztalgiázunk. A Mantust egy Martin Schindler nevű mindenes zenész hozta létre 1997-ben. Elképzelése egy gothic/doom metal projekt volt, ám ahhoz, hogy a sötét romantikáról való elképzelései megvalósulhassanak, szükség volt egy női hangra is, amely a férfivokállal váltakozva adja meg a hangulatot. Így jött a képbe testvére, Tina. Bevetették magukat a közös munkába, és bár sosem értek el igazi áttörést a zeneiparban, meglehetősen termékenynek bizonyultak, hiszen a kettős 2000-től 2006-ig minden évben adott ki albumot.
    A 2000-ben megjelent debütáló albumukról (Liebe und Tod) származik a Wir warten auf den Tod című dal, amihez első videoklipjüket forgatták.
    2005-ben a Mantus egy időre visszavonult (bár 2006-ban még kiadtak egy válogatáslemezt az eddigi munkáikból), és csak 2009-ben tértek vissza. Ebben a négyéves szünetben a testvérpár belekezdett egy Sepia nevű gothic metal projektbe, amelyet rendes négytagú zenekarrá bővítettek ki, és 2007-ben megjelentettek egy albumot Goodbye Tristesse címmel. A Sepia pályafutása azonban itt ki is fújt, 2009-ben pedig a Mantus új lemezzel tért vissza. Folytatták a régi hagyományt, és továbbra is évente jelentettek meg albumokat.
    2012-ben Tina Schindler elbúcsúzott a projekttől, helyére Chiara Amberia érkezett. 2013-ban újabb válogatásalbumot adtak ki az előző tizenkét év munkásságából. Legutóbbi lemezük 2016-ban jelent meg Refugium címmel.
    Az idén húszéves projekt 2009-ig nem lépett színpadra, mivel csak ketten voltak a Mantusban, és túl körülményesnek tartották, hogy vendégzenészeket keressenek. Azóta – bár még mindig csak kéttagú a felállás – már gyűjtöttek koncertélményeket.
    Szövegeik legtöbbje a szeretetről, halálról, örökkévalóságról és halhatatlanságról szól, ám vannak olyan darabok, amelyek nehezebb, társadalmi-kritikus problémákat érintő témákról szólnak, mint például a rasszizmus, a idegengyűlölet és a nemi erőszak.
    Most tehát repüljünk vissza az időben 2000-ig, és nosztalgiázzunk a Mantus legelső videoklipjével!


    This entry was posted in Érdekességek and tagged

  • Retro-blokk: Nightwish – Sleeping Sun

    Posted on by Esmi Comment

    trees-19013_960_720Van valami különleges hangulata annak, amikor az interneten barangolva régi videoklipekbe futunk bele, azokból az időkből, amikor a female rock/metal világ jelenlegi formája még csak bontogatta a szárnyait. Ebben a cikksorozatban a nosztalgiáé a főszerep, kicsit visszautazunk az időben.
    A sorozat második részében egy Nightwish-klasszikussal foglalkozunk. Azt hiszem, a zenekart nem kell bemutatni. A Nightwish 1996-ban alakult Finnországban, Kitee városban, alapítói Tuomas Holopainen, Tarja Turunen és Emppu Vuorinen voltak. Debütáló albumukat Angel Fall First címmel 1997-ben adták ki, ám az áttörést a második lemezzel, az 1998-as Oceanbornnal érték el.
    1999-ben a csapat kiadott egy négyszámos kislemezt Sleeping Sun (Four Ballads of the Eclipse) címmel, az akkori napfogyatkozás alkalmából. A címadó dalhoz forgatták le a lentebb megtekinthető videoklipet. A Sleeping Sun aztán felkerült az Oceanborn későbbi kiadásaira bónuszdalként.
    A videó 1999 júliusában készült, Sami Käyhkö rendezésével Ivalóban és az Inari tónál forgatták. A klipben gyönyörű tájakat (erdőket, tópartot, mezőket) láthatunk. Tarja Turunen a videoklip forgatásának idején még a huszonkettőt sem töltötte be.
    2005-ben a Nightwish újravette a dalt annak apropójából, hogy egy válogatáslemezt adtak ki Highest Hope címmel, erre került fel az új verzió. Emellett kiadtak egy Sleeping Sun című kislemezt is, amely tartalmazza az újravett felvételt, a rádiós változatot és az eredeti, ’99-es verziót. Tarja utolsó közös stúdiómunkája volt a zenekarral, hogy újra felénekelte a számot. Ehhez a változathoz is készült egy videoklip, amelyben Tarja valkűrként sétál halott és sebesült katonák között a csatatéren, a zenekar többi tagjai pedig harcosokként jelennek meg.
    2005. október 21-én a Nightwish nyílt levélben szólította fel Tarja Turunent, hogy hagyja el a zenekart. Ehhez a döntéshez elhúzódó belső konfliktusok vezettek. Tarja azóta szólókarriert épített fel, a Nightwish pedig 2012-ig Anette Olzon énekesnővel, 2013-tól pedig Floor Jansennel folytatta.
    Mi most a Sleeping Sun 1999-es változatával nosztalgiázunk. Íme!


    This entry was posted in Érdekességek and tagged